Miért tragikus az életed? Mitől tartod rossznak?

15 évig laktam Budapesten, aránylag jó munkám és fizetésem volt. Megismertem a férjem, akitől fél év után teherbe estem, meg is született a kislányunk 2 éve. A férjem is elég jól keresett, de a munkahelye tavaly megszűnt, azóta nem talált munkát. (ezt ő állítja). 1 éve a kapcsolatunk megromlott, a kislánnyal hazaköltöztem a szüleimhez egy kis faluba, ahol semmi munkalehetőség sincs. A férjem egy árva fillért nem ad, ráadásul nem kevés hitelt is kell fizetnem, amit anno miatta vettünk fel az én nevemre. Nem tudom ez meddig mehet így tovább, egyelőre kilátástalannak érzem a helyzetem. Visszamenni a munkahelyemre nem tudok, mert a cég a csőd szélén áll, ráadásul mivel saját lakásom nincs, ott is csak bérelni kellene valamit, plusz ott senkim nincs aki tudna segíteni a kislánnyal kapcsolatban.

Sokáig Pató Pálosan fogtam fel mindent.Ráérek még erre meg arra, van még időm, most meg nem győzök kapkodni az elmaradott dolgaim miatt.:)))))Egyszerre nem lehet bepótolni 10 elmaradott évet, ezért egy kicsit frusztrált vagyok.:) De hát én csináltam,vagyis nem csináltam.:)

Mert abszolut céltalan. 40 éves vagyok, gyakorlatilag nincs senkim, egyedül élek, szüleim, nagyszüleim már nem élnek, gyerekem nincs, egy se vele-se nélküle kapcsolatban küszködök évek óta, anyagi gondjaim vannak, depressziós vagyok és voltam már nagyon-nagyon lenn. Az egyetlen pozitív dolog az életemben a munkám, mármint hogy egyáltalán van és olyan amit szívesen végzek.

Megcsalt a feleségem, aztán kiderült hogy nagyon komoly beteg. Ördögi kör hogy tisztára szétzuhantam a megcsalás miatt (föleg hogy van egy kisgyerekünk), ellenben nem érezném magam embernek ha mindennek ellenére nem segitenék neki. Nehéz is ezt józanésszel csinálni.

Én úgy látom, az élet se nem jó, se nem rossz, csak olyan, amilyennek látjuk, illetve látni akarjuk. Persze, nagyon sok múlik a külső körülményeken, de én azt látom, hogy vannak emberek, akik akkor is boldogok, ha sok baj éri őket, és vannak, akik akkor sem ha minden jóban fürödhetnek. Meg nagyon sok embert az éltet, ha panaszkodhat, és magának keresi a rosszat, hogy újra és újra panaszkodhasson. Bár lehet nekik ez maga a boldogság, én nem tudom. Megjegyzem én magam is láttam nagyon sötéten, és nagyon világosan a világot, ezért kicsit sem hat meg, amikor valaki a világfájdalmát bölcsnek tűnve előadja, és még meg is magyarázza, mert tudom, hogy az csak egyik fele az életnek.

Mindent megkaptam az élettől, amire nem vágytam mindenáron (szakmai elismerést, sikereket, relatív anyagi biztonságot), viszont társat azt nem. Kezdem azt hinni, hogy én nem is vagyok szerethető, és ez borzalmas.

Ara még nem gondoltál,hogy nem bölcselkedni akar,csak kiírni magából a fájdalmát?Tudod,mindenkinek a maga baja legnagyobb.Nekem is,Neked is,és másnak is.Egyébként ha már egyszer megesik,hogy valakinek szinte csak az egyik feléből jut ki,akkor maximálisan érthető,hogy azt a felét látja hangsúlyosabbnak.Nem muszáj meghallgatnod más panaszát,de akkor Te se panaszkodj soha.

Nekem most nagyon jó életem van! Volt nagyon rossz is,de most tényleg nincs mire panaszkodnom anyagilag se,meg sehogy.

Nekem most azért rossz, mert nincs munkám kb egy éve, 26 elmúltam, nincs barátnőm, szoctámból élek, és nemtudom miért hallogatom, pedig tom hogy szabolcsból felkéne menni ha dolgozni akarok munkát keresni legalább pestig. De nemtudok elindulni. Van két szakmám is, megtanultam érte rendesen, most mégis a tanulási idő alatt belefektetett bizalmam csökkeni látszik, hiszen nincs elég tapasztalatom. Egy pozitívum van, van lerakva pénzem, jó hogy dolgoztam szünidőkbe. De amúgy se a család se senki nem ért meg, bár nem is csodálom, ebbe benne kell lenni hogy elhidjék. NEKEM IS ROSSZ HOGY NINCS MUNKÁM! :( De hiába könyörgök nem akarják elhinni hogy nem találok.