Mért ilyenek a szülők?

1-es válaszoló nem a kérdésre válaszolt, hanem a kérdezőt osztja. Majd ha azt akarja megkérdezni, hogy hogy szerezzen munkát pályakezdőként, megkérdezi a munka rovatban. Itt nem ez volt a kérdés.

Kérdező, a legtöbb szülő nem szereti igazából a gyerekét, úgy néz rá mint egy vagyontárgyra. A legtöbb helyen ezt látom, a képmutató szülők által lelkileg megnyomorított fiatal felnőtteket. Te ne légy az. Függetlenítsd magad tőlük, ne mondj el nekik semmit. Felnőtt vagy, nem vagy köteles 60 éves korodig azon parázni, hogy megfelelj nekik. Aki szeret, az akkor is szeret, ha munkanélküli vagy, és tiszteletben tartja az érzéseid, magyarul nem rúg beléd, nem bánt meg. A szüleid ezek szerint nem ilyenek. Az enyémek sem, nem is foglalkozom velük, semmi kedvem a zárt osztályon kikötni miattuk, ezért no info. Nem kellett volna elmondanod nekik, hogy munkanélküli lettél. Legközelebb ne mondd el, mert a vernyákolásukkal csak hátráltatnak, és teljesen szétcseszik az önbizalmadat.

29/l

Attól függ. Ha pl. folyamatosan ők segítenek ki, mert te válogatsz a munkák között, akkor bizony igazuk van.

A párom is már ott tartott, hogy apukájától kellett pénzt kérnie albérletre. Ekkor inkább elment kőműveshez segédmunkásnak, 9-10 órát dolgozik egy nap, de mellette mindig szakít időt a munkakeresésre, úgy tűnik, össze is fog jönni neki egy. Előtte őt is szekálták a szülei, nem is csoda, apukájának már százezer forinttal tartozunk. Most hogy dolgozik, ugyan még nem tudjuk megadni neki, de látunk rá lehetőséget, hogy pár hónap múlva visszafizessük, egész másképp állnak hozzá.

1. vagyok.

A kérdezőtől elnézést, ha neki sem úgy jött le, hogy nem pont a kérdésre válaszoltam.

2., 10:56: Ne oktass. Qrvára nem volt célom a kérdezőt osztani, azt hiszem a válaszom stílusából sem ez jött le. Egy olyan dologra világítottam rá, ami bőven belefér a kérdés tárgykörébe.

A szülők zsörtölődése is csak motiváció, bármilyen rossz is az általuk választott eszköz erre.

Szervusz! Sajnos van itt több olyan válaszoló, aki csak azért pötyög be néhány sort mert éppen olyan a kedve vagy egy kommentet kritizáljon.

Én átéltem azt amit te most. A szüleim tök sokáig idiótának semmirekellőnek véltek. Amikor kaptam egy klassz munkát akkor meg már természetes volt. Mára már nem érdekel mit mondanak.

Most párkapcsolatban élek, s sajnos nincs munkám. Már mindent megpályáztam, de semmi sem jött össze. Tök hülye munkákat is megpályáztam, de még válaszlevelet sem kaptam. Beh! :( Most az ismerősök néznek rám furán, úgy mintha semmit sem akarnék magammal kezdeni. Az élet egyik furcsasága mások ítélkezése. Elsősorban önmagaddal kell tisztába legyél aztán jöhet mások marhasága.

Én sem akarlak kiosztani,de nagy baj van a mai fiatalok életszemléletével. A kétkezi munkát csicskamunkának tartják,pedig arra is szükség van. Ha valakinek nincs jobb,akkor megkell ragadni minden lehetőséget.

A párommal mindketten diplomásak vagyunk,és ennek megfelelő helyen is dolgoztunk. A két gyerekem szintén diplomás lett,és a szakmájukban dolgoztak. Mindkettő otthon maradt, a háztartáshoz csak minimálisan járultak hozzá. Nem jártak naponta diszkóba,nem ittak stb. Néha elmentek moziba,vagy színházba,esetleg a haverokkal egy-egy sört meginni. Minden fillérjüket félrerakták,hogy mielőbb saját otthont tudjanak teremteni maguknak. A nagyobb a házassága után is hozzánk költözött a párjával. Kicsit szorosan voltunk,de a cél érdekében kibírtuk.

Béreltünk közösen az Állami Gazdaságtól szőlőt. Az egész család,még a terhes menyem is,amíg bírta, februártól októberig,mindennap kinnt dolgoztunk sötétedésig. Metszettünk,kapáltunk stb.mikor mi kellett. Ha hazaértünk,akkor ellátuuk a háztartási teendőket közösen.Amikor már a menyem nem jött ki,akkor ő elvégezte az otthoni munkákat,és vacsorával várt bennünket. Nem kényeskedett annyit,mint a mostani fiatalasszonyok.,

Fárasztó volt,nem volt kedvünk "társasági" életet élni,legfeljebb néha hétvégén. De meg lett az eredménye. 4 éven belül mindkettőjüknek lett saját lakása.

Ha a mai mércével nézem,akkor bizony diplomával nagyon is csicska munkát végeztünk.

Így éltünk a szüleid korában.

Neked kell eldöntened,hogy mi a célod,mi az amit elvállasz ezért,mit tudsz tenni a megélhetésedért. Ne a szüleidet hibáztasd,hanem tegyél meg mindent a saját boldogulásod érdekében.