Igazam van, vagy nincs? (Testvérek)

A bátyám néhány éve albérletbe költözött. Hamar haza könyörögte magát. A szobámba. Onnét fogva teljesen elnyomott. Akkor kellett kelni és feküdni amikor ő úgy gondolta. Nem hozhattam fel a barátaim és egy két lányt, ha úgy adódott volna. A muterom sem parancsolt annyira mint ő. Utána ismét elment albiba. Utána meghalt az apám és a lakást és egy telket mi örököltünk meg. Mondta, hogy a telekről mondjak le, mert minek az nekem meg úgyse tudom kifizetni az illetéket és nem ér semmit az a telek. És az anyám szintén az ő pártját fogta. Így én le is mondtam róla. Kiderült illetéket mindenképp fizetnem kellett, akár lemondtam akár nem! Ki is fizettem, máig meg van a kis sárga befizető azonosító amit letépnek róla. Az sem igaz, hogy nincs értéke mert nehogy már ne érjen pár száz ezer forintot, aminek fele engem illetett volna. Később kb ennyiért "ajándékozta" el. Engem a közjegyző nem tájékoztatott, hogy pénzt is kérhetnék! Aztán kitalálta, hogy terheljük meg a lakást több milliós jelzáloggal, hogy neki legyen saját lakása. És, hogy a barátnője még a saját anyját is beperelte a lakrészért (ezt célzásként mondta) meg lett terhelve így több millióval a lakásunk. El kellett menni a bankba és a közjegyzőhöz és egy csomó papírt aláírni, azt se tudom mit, nem kérdezhettem semmit. A pénzből nem láttam semmit, nem is kértem, az az övé, ő fizeti. Hogy legyen nagy lakása, nem is kicsi, nagy! Vett egy kocsit is, mind 2 szobába 2 plazma tv-t és 2 hifi tornyot 4 akkora hangfallal ami egy koncertre is elég. És minden nap 2-3 üveg kólát megisznak, a lakás olyan mint egy palota. Azt mondta ő ezért nagyon hálás lesz, ha ebbe a hitelbe bele megyünk. Amikor ez a hitel el lett indítva egy igazán megalázó élmény ért. Ki jött egy bankos ember és elkezdte a lakásunkat méricskélni ide oda, mindent lefotózott, és még a lábszagom méretére is kíváncsiak voltak. Úgy csinált a bátyám, mintha az az ő lakása lenne, közbe 3-munké. (Anyám nem volt otthon) Semmi kedvem nem volt kockára tenni a lakásunkat, és gyakorlatilag el voltam cibálva a bankba és a közjegyzőhöz, nem szólhattam semmit, el voltam nyomva. Olyan is volt, hogy én adtam kölcsön 40 ezret a bátyámnak (régen), mert kért. 2 hétre mondta. Fél év után kaptam vissza! Én informatikusnak készülök, és őt IS én vittem bele a szám.tech.-be. Én tanítottam neki mindent a gépről éveken át. Egy fél éves tanfolyamon 100 ezer elkérnek, de én évekig oktattam nem kértem semmit. Most úgy csinál, mintha ő többet tudna mint én. Pedig én tudok weboldalakat csinálni, IRC szerverrel, java klienssel, a windows-on kívül a linuxot is használom. (Ő azt se tudja mi az)Ő meg arra büszke, hogy tud letölteni mindenféle szir-szart! Régen amikor nem értett hozzá, én nekem kellett minden után utána néznem a neten, ha kellett neki valami. De, azonnal, nem holnap meg holnap után. Úgy csinál, mintha okosabb lenne nálunk. Csak az a helyzet, hogy még mindig én végeztem a legtöbb iskolát a családba. Ő neki nincs diplomája nyelvvizsgája. Egyszerű melós, de van kocsi, plazma tv, 150 ezre telefon. Az a lényeg, hogy kellett volna 10 ezer forint. És ő ezt nem tudja nekem hitelezni. Pedig meg tudom adni 1 hónap múlva, de azt mondja, nincs pénze. Hozzá teszem jól él. Szóval én segítettem, hogy legyen lakása, de én nem érdemlek kölcsön 10 ezer forintot???