Apámnak nem is hiányzom?

34 éves vagyok,önálló életet élek a párommal.Szüleim elváltak már nagyon korán,én másfél éves voltam akkor.Az évek teltek,én semmit nem kérdeztem róla sohasem, de nem is tudtam.Aztán olyan 15 éves körüli lehettem,mikor kaptam egy levelet nekem címezve,kibontottam és ő volt az és a mostani felesége.Érdeklődtek irántam,hogy mi van velem,de én akkor még gyermek fejjel (meg talán haragudtam rá) nem válaszoltam neki.Megint csak teltek az évek,semmi érdeklődés nem volt éveken keresztül,majd 24 évesen írtam neki egy karácsonyi gyönyörű képeslapot :).Vissza is írt és benne meghagyta a telefonszámát,hogy majd hívjam,és ő visszahív.Ez így is volt nagyon ideges voltam a "nagy beszélgetés" előtt ,de felhívott és minél előbb találkozni akart velem.Le is mnetem hozzá vidékre (ő egy kórház főigazgatója nagyon befolyásos ember).Nagyon jó kedve volt a feleségének is,és úgy fogadtak,mintha tényleg nem teltek volna el az évek.Jó volt ott sokat beszélgettünk ,kirándultunk,és bemutatott a mamáméknak is.Mivel nagyon jó anyagi helyzetben vannak, és a mostani feleségnek a két gyermekének vettek már egy-egy lakást,azt berendezték és kocsit,apám azt az ígéretet tette nekem,hogy én is fogok kapni,kezdjem el kinézni magamnak,még az összeget is mondta,hogy mennyiért,nekem "kis embernek" az eszem megállt,hogy milyen bőségben élnek,és hogy tulajdonképpen hogyan is élhetnék,ha ők együtt maradnak akkor...Aztán olyan furcsán kezdtek alakulni a dolgok.Mindíg csak a felesége hívogatott ,nem volt semmi különös,kedves volt,csak apámnak mondta,hogy ne hívjon ő,mert ő már hívott engem.Én meg ( 25 éves voltam akko.-szinte gyermeki őszinteséggel)ezt szóvá tettem apámnak és ezért a felesége nagyon megharagudott rám,olyannyira,hogy azóta semmiféle kapcsolatom apámmal nincsen.Ennek már 6 éve.Tehát sem lakás,és semmi nem lett az ígéretből.Aztán most két hónapja úgy döntöttünk párommal,hogy meglátogatjuk a munkahelyén :)-gondolom mikor meghallotta a titkárnőjétől,hogy én vagyok ott, a vérnyomása 200 felé emelkedett.Fogadott,mosolygott,és beszélgettünk kb negyed órát,mert mennie kellett.Elkérte a számomat, és azt ígérte,hogy fogunk beszélni.Azóta semmi...-teljes csend,egy telefonhívást nem engedett meg felém,és húsvétra sem kaptam tőle egy e-mailt sem.

Kérdezlek én titeket:Tényleg ennyire halálos bűnt követtem el,mikor a feleségét megbántottam?(megjegyzem én már egy előző e-mailban bocsánatot kértem,de arra semmiféle válasz nem érkezett).Akkor most a feleségének a lányai jólétben,boldogságban élnek,én meg ki sem látok a hatalmas adósságaimból és nincs kiút a lakásomat lassan elviszi a bank...-MI LESZ ÍGY VELEM???????????Mit csináljak??????