Nektek is van olyan családtagotok, akinek az jelenti a kapcsolattartást, hogy totál felesleges dolgokról beszél órákig és olyan emberekről, akikről gőzötök sincs, hogy kicsoda?

Nekem apukám és a nagymamám is ilyen. Előre félek, hogy mikor fognak felhívni, mert velük 20 percnél kevesebb idő alatt nem lehet megúszni egy beszélgetést. Ha azt mondod, hogy menned kell, nem érsz rá, akkor megsértődnek. De amúgy meg totál számomra érdektelek dolgokról beszélnek, munkatársakról, akiket jobb esetben életemben 1-2-szer láttam már, rosszabb esetben csak a nevüket ismerem tőlük, és elkezdik negyed órán át mondani, hogy most válik a feleségétől, meg hogy a lánya hova ment ki külföldre (az embert sem ismerem, nemhogy a lányát!), milyen utcában hány szám alatt laknak, milyen kandalló van a nappalijukban. Ez apukám. A mama dettó ugyanez, csak a 60-70 éves barátnőiről beszél, akikről aztán pláne fogalmam sincs, hogy kicsoda a Marika meg a Gizike meg a nem tudom kicsoda. És képesek 10 percen át arról beszélni, hogy mit reggeliztek, ebédeltek, vacsoráztak ma, sőt sokszor vicc nélkül még a receptet is elmondják, hogy tudod, úgy kell csinálni, hogy...

Nektek is vannak ilyen családtagjaitok? Ti csöndben végighallgatjátok, amíg elmondják a mondókájukat? Én hiába mondom egy ponton, hogy ne haragudj, de most mennem kell tanulni vagy dolgozni, akkor vagy belekezdenek másba, hogy de azt meg amazt még el akartam mondani, vagy megsértődnek és lecsapják a telefont, hogy akkor szia. Ja és ha csöndben csak hallgatok, akkor meg az szokott a gond lenni, hogy miért nem szólok, nem érdekel amit mondanak? Hát most mit lehet arra reagálni, hogy a nem tudom kicsodának milyen cserépből készült a kandallója?