Nektek is van olyan családtagotok, akinek az jelenti a kapcsolattartást, hogy totál felesleges dolgokról beszél órákig és olyan emberekről, akikről gőzötök sincs, hogy kicsoda?
Nekem apukám és a nagymamám is ilyen. Előre félek, hogy mikor fognak felhívni, mert velük 20 percnél kevesebb idő alatt nem lehet megúszni egy beszélgetést. Ha azt mondod, hogy menned kell, nem érsz rá, akkor megsértődnek. De amúgy meg totál számomra érdektelek dolgokról beszélnek, munkatársakról, akiket jobb esetben életemben 1-2-szer láttam már, rosszabb esetben csak a nevüket ismerem tőlük, és elkezdik negyed órán át mondani, hogy most válik a feleségétől, meg hogy a lánya hova ment ki külföldre (az embert sem ismerem, nemhogy a lányát!), milyen utcában hány szám alatt laknak, milyen kandalló van a nappalijukban. Ez apukám. A mama dettó ugyanez, csak a 60-70 éves barátnőiről beszél, akikről aztán pláne fogalmam sincs, hogy kicsoda a Marika meg a Gizike meg a nem tudom kicsoda. És képesek 10 percen át arról beszélni, hogy mit reggeliztek, ebédeltek, vacsoráztak ma, sőt sokszor vicc nélkül még a receptet is elmondják, hogy tudod, úgy kell csinálni, hogy...
Nektek is vannak ilyen családtagjaitok? Ti csöndben végighallgatjátok, amíg elmondják a mondókájukat? Én hiába mondom egy ponton, hogy ne haragudj, de most mennem kell tanulni vagy dolgozni, akkor vagy belekezdenek másba, hogy de azt meg amazt még el akartam mondani, vagy megsértődnek és lecsapják a telefont, hogy akkor szia. Ja és ha csöndben csak hallgatok, akkor meg az szokott a gond lenni, hogy miért nem szólok, nem érdekel amit mondanak? Hát most mit lehet arra reagálni, hogy a nem tudom kicsodának milyen cserépből készült a kandallója?
Ismerősöm van ilyen :D
Kihangosítom a telefont, leteszem és csinálom közben a dolgom.Ha nagyon meguntam, akkor szólok, hogy lemerül a telefonom, majd beszélünk és leteszem :)
Egyszer Nagyimat felhívtam, hogy mondja már el a tejszínes krumplisali receptjét.
Akkor tettem fel a krumplit főni.
Nos, mire le tudtam rakni a telefont, addigra nemcsak megfőtt, hanem meg is tisztítottam, felszeltem, és készen volt a salátaöntet is.
Anyukám pont ilyen, de ő általában valami negatív dologról beszél.
Hiába mondom meg neki, hogy nem érdekel (mire ötvenedszerre elmondta ugyanazt), ő folytatja tovább, mintha meg sem hallotta volna..
Akad. Bár a "nem ismerem, kiről van szó és amúgysem érdekel" rész csak jópár perc, a többi 20-30-40-ben velem beszélget időjárásról, virágokról s mindenféléről.
Pár hetente egyszer van ez és nem kevés pénzt adott nem kölcsön, amikor szükségünk volt rá (persze nem kértük, mi olyat sosem), valamint egyetlen élő közeli rokonom, plusz ő hív. Ha egy óráig beszél, akkor egy óráig hallgatom és nagyon örülök, hogy van. Nagyon, nagyon sokkal rosszabbnak kellene lennie, hogy akár a legkisebb neheztelés legyen bennem az irányában s hogy zavarjon, mert épp fáj a fejem vagy lakkozni akartam a padlót, de ő beszél és beszél (amúgy lelakkoztam közben, fülemhez tartott telefonnal is :D). S ez nemcsak a pénz miatt van. S nem is amiatt a sok pénz miatt, amit örökölhetek tőle, ami remélem, nem 1-2 évtized múlva lesz, hanem jóval később.
Jó, ha van egy élő rokonunk, aki ugyan nem olyan, mint mi (már gyermekkoromban sem tudtam egészen jól elbeszélgetni vele, mások vagyunk. most könnyebben megy, mindkettőnknek van kertje ;)), de azért nincs vele a világon semmi baj s úgy tűnik, valamelyest szeret minket :).
Viszont sose gond,ha nem szólok arra, hogy X feleségének a valamije milyen. Csak megkérdezi, ott vagyok-e.
Ha mennem kellene, szólnék és nyilván megértené. Értelmes ember.
Ha sok ilyen rokon van vagy tényleg zavaró, akkor szólunk, letesszük, nem KÖTELEZŐ órákig unatkozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!