Tulajdonképpen van értelme a családfakutatásnak?

Az ember azért kutat családfát, hogy a kíváncsiságát kielégítse. Én alig tudok valamit, mégis eleget tudok, nem érzem úgy, hogy kutatni szeretnék.

Meg rossz érzés tényleg, ha az ember nem tudja, honnan származik. A barátom azt sem tudja, az apai nagyapja milyen ember volt. Csak azt tudja, hogy onnan örökölte a mandula szemeit, zsidó vezetéknévvel egybekötve. De a nagyszülők nagyon hamar elváltak, és mindenki titkolja a nagypapi kilétét. Mongol volt? Vagy amerikai indián? Japán esetleg? Eszkimó-zsidó keverék?

Úgyhogy a barátom úgy néz ki, mint egy külföldi, az anyanyelve magyar, és nagyon zavarja, hogy azt sem tudja, milyen vér folyik az ereiben.

Egyébként nem teljesen igaz. Ha az adott személy az 1. generáció, akkor a 20. generációban 524 288 ős található (ötszázhuszonnégyezer-kétszáznyolcvannyolc)és a 21.-ben van egymillió felett. És ezek csak az egyenes ágiak:D

Viszont a 20. generáció nagyjából 400 évvel ezelőtt élt. Nem tudom, kinek vannak információi az őseiről az 1600-as évekből.

A szülők szintjén 2 ember van (anya, apa), a nagyszülők szintjén 4 (anyai szülőpár, apai szülőpár). Egy szinttel feljebb már 8, és mindig kettővel kell szorozni. Persze, lehet egyszerűbben is, 2 a huszadikon (és nem fogom kikeresni a felső indexet), de a favágós módszer a szorozgatás.

Illetve, 2 a huszadikon tényleg milliós szám, de ebben az esetben a kiindulás 2 a nulladikon, tehát 1 (az az ember, aki kutatja a családfát) és akkor a 20. generáció 2 a tizenkilencediken.