Szeretnék kilépni a munkahelyemről, de a családom totálisan kibukna. Mire/kire hallgassak?
Tavaly diplomáztam és viszonylag könnyen sikerült munkát találnom. Szeretem a feladatomat a cégnél, de van egy kis bökkenő, ami miatt most szeretném otthagyni.
4-en dolgozunk egy irodában hasonló beosztásban és hasonló munkákkal, rajtam kívül minden közvetlen kollégám férfi. Egyikőjük bő fél éve ostromolni kezdett bókokkal, finom beszólásokkal, hogy érezzem, nem vagyok közömbös a számára. A probléma az volt, hogy ez elindított egy lavinát, amit ha most nem állítunk meg, akkor soha. Neki menyasszonya van, nekem vőlegényem, ez nem helyén való.
Lényegében semmi nem történt közöttünk a fél év alatt, csak érintések és hosszan tartó beszélgetések, de érzem azt, hogy egyre jobban kezdek belehabarodni és az ártatlan kacérkodásból elég komoly érzések kezdenek kialakulni, amit semmiképpen nem szeretnék. Nem tudok tovább együtt dolgozni vele, szeretem a páromat és nem akarom elveszíteni, de így úgyérzem szét szakadok, folyamatosan elbizonytalanodom. Nem tudok a munkámra megfelelően koncentrálni, egyszóval ez már senkinek nem jó...
A városban nem sok céghez kellenék, éppen ezért más városban kezdtem nézelődni és találtam is nekem való állást. A szüleim tuti kibuknak, ha 200 km-re költözünk tőlünk, amikor állást kaptam itt, már beleélték magukat, hogy maradunk.
A páromnak nem álommelója van, ezt mindig mondja is, így neki sem lenne ellenére a költözés. Egyelőre fogalmam sincs, hogy egyáltalán milyen indokkal mondjak fel, illetve mit mondjak a szüleimnek, miért nem volt jó számomra ez a munkahely.
Kire kellene hallgatnom? A szívemre és menjek, vagy a szüleimre és maradjak?
A te hibád. Miért kell kelletni magad??
Hagyd ott a munkahelyet. Meg a párodat is, hadd találjon egy rendes nöt szegény.
Nem gondolom, hogy illegettem volna magam, nem ilyen típus vagyok. Hibáztam, ez biztos. A bókjait leállítani kellett volna, nem sodródni velük. Tanultam belőle!
Testi vágynak indult és ugyan a szóbeli kacérkodáson kívül tényleg nem jutottunk tovább, megbeszéltük hogy ez így is marad. Ennek ellenére rengeteget beszélgettünk, illetve beszélgetünk és olyan lelki kapocs alakult ki közöttünk, amit nem tudok megmagyarázni. Nem vagyok belé szerelmes, nem is szeretném páromnak, a barátságnál valahogy még is több. Olyan gyengédséget és lelki higgadtságot sugall, amivel már régen találkoztam. Bármilyen helyzetben képes megnyugtatni. Vannak problémák a kapcsolatomban és éppen a kicsit hullámvölgyes időszakok azok, amikor képes vagyok elbizonytalanodni, amihez nagyban hozzájárul ennek a férfinak a jelenléte az életemben.
Egyelőre nem lépnék ennél tovább, de tudom, érzem hogy ez már kezd valami egészen másba alakulni és egyszerűen nem akarom. Úgy viszont képtelen lennék naphosszat mellette ülni, hogy egymáshoz sem szólunk, csak annyit beszélgetünk, amennyit muszáj.
szerintem hagyd ott ezt a helyet, az lesz a vége hogy összejöttök, aztán kiderül, botrány stb.. ezekből a dolgokból nem szokott jó kisülni. ha tényleg a vőlegényed szereted és vele akarsz lenni, akkor válts munkahelyet! szüleidnek nem kell tudni a valódi okot miért lépsz le, találj ki valamit.
28/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!