Mire számítsak a saját apámtól? Szerintetek elfogadja?

Nagyon szép és kedves gesztus, hogy megteszed felé az első lépést.

Igazán te ismered, te tudhatod, hogy ő milyen ember, és erre mit reagálhat.Gondolom van oka, amiért már egy éve nem beszéltek:-(

Bárhogyan is lesz, szerintem az a lényeg, hogy megpróbálod oldani a köztetek lévő feszültséget és "haragot"!

Bár nem tudom mennyire sürgős elmondani, de mi lenne ha picit még várnál. Most elmenne hozzátok ebédre, és találkoznátok legközelebb is, majd azután is, és így közelebb kerülhettek ismét egymáshoz. Akkor szerintem már te is jobban megéreznéd, hogy mi lenne a reakciója!

Ha esetleg nem fogadja a közeledést (remélem nem így lesz) akkor te magad elmondhatod, hogy megpróbáltad! Ezzel szerintem a saját lelkednek is jót teszel!

Utolsó vagyok: érdekes apud gondolkodása és viselkedése, ha ez tényleg így van , akkor lehet, hogy nem fogja örömmel fogadni a költözést! Szerintem ismét sértődés lesz:-(

De így korrekt szerintem is , hogy elmondjátok neki!

Sajnálom, hogy ennyire makacs apukád....örülni kellene, hogy van unokája és családja!:-(

De ti megpróbáljátok, és szerintem ez a kulcsa mindennek!

Én csak pár hónapja tudtam meg, hogy mi is zajlott a családunkban. A nagyszüleim elváltak, még anyu születése után nem sokkal. Ezek után a nagypapám rá sem nézett anyura. Amikor megszülettünk tesómmal, akkor anyu még is úgy döntött, hogy félreteszi a sértettségét és nem a miértekkel keresi fel 30 év (!!!) után, hanem hogy tudjon róla unokái születtek, és ha már neki nem volt édesapja, szeretné ha nekünk lenne nagypapánk. Bár keveset találkozunk, de én nagyon szeretem a nagypapámat, és bár most kicsit elgondolkodtam azon hogy milyen ember is volt ő valójában még is csak a nagyapám, és valahol szükségem van rá, hisz én már olyannak ismertem meg, mint egy szeretni való papa. Ha másért nem is, hát a gyereke(i)dért próbáld újra felvenni vele a kapcsolatot. Hívd el két három hetente ebédre vacsorára, mond el neki hogy szeretnéd ha megismerné az unokáját, és ígérd meg hogy ha amikor szeretne menni, haza is viszed.

Mond el neki, hogy sajnálod hogy így alakult a kapcsolatotok, de értse meg hogy az a ház nem álmaitok háza volt, és ti a saját, közös vagyonotokból akartatok új házba költözni, ami most össze is jött szerencsére. Illetve ott is szívesen látjátok. Te vagy a "gyerek", ő egy "öregember", neki már nehezebb engednie, neked kell kicsit, de a hajlam megvan benned és ez mindenképpen jó. Ha rosszul reagál próbálkozhatsz újra... de ha többször is elutasít, akkor szerintem nem érdemes vesződni miatta. Igaz hogy az édesapád, de ha már több szomorúságot okoz, mint örömet hoz, akkor talán jobb is ha nem erőltetitek ezt a dolgot.