Mint tulajdonostárs beköltözhetek-e a feleségem nevén lévő távoleső lakásunkba, ha abban jelenleg a fiam lakik a családjával? A lakcímkártyámon ez az ideiglenes címem.

Miért akarsz odaköltözni?

Ők már egy család. Egymásról gondoskodnak. Ha segítséget kérnek rendben van. De én is szörnyen utálnám, ha az apám meg akarná váltani az életem. (Szerencsére ilyen eszébe sem jut.) Ne akarj ott segíteni, ahol nem kérnek belőle. Azt nem sagítségnek hívják, hanem belekontárkodásnak.

Mit szól ehhez a feleséged? (Akié a lakás, mert én sem értem ezt a tulajdonostárs dolgot)

Mit szól ehhez a fiad? Mert valahogy az ő véleményükről nem írsz.

Csak azt kérdezed, hogy jogilag mit tehetsz. Mintha, ha tehetnéd ráperelnéd magadat a fiad családjának a nyakára. Biztos átgondoltad ezt?

Valószínűleg azért kérdezed ezt, mert ők nem akarják, te meg a "jogom van" szöveggel akarod magad rájuk erőszakolni... Biztos jó lenne ott lakni, úgy, hogy rohadtul nem örül neked senki. Sőt, ha a "jogom van" szöveggel nyomulsz be, akkor még jobban idegesítenél mindenkit, mintha csak simán telepednél a nyakukra. Lehet ahogy tudnának elköltöznének, hogy megszabaduljanak tőled, ha máshogy nem tudnának. Mi a fenéért kell erőlködni?

Nálunk nagyanyám akart segítséget nyújtani a apának, de nem csak a menye (anya), hanem a fia sem kért belőle. (Eljött meglátogatni, engem kitúrt a szobámból, és olyan természetesnek vette, hogy ő a szobámban lakik, hogy elkezdte pedzegetni, hogy venni kéne nekem egy ágyat, a másik szobába, meg ilyenek). Aztán elértük, hogy haza menjen, és a legközelebbi lakást úgy választották meg a szüleim, hogy ne legyen benne felesleges szoba, nehogy megint eszébe jusson valakinek, hogy majd ő segítséget nyújt, és odaköltözik. Igaz azóta én kiköltöztem, szóval van egy üres, de reméljük, hogy nem találja ki, hogy az neki akkor éppen jó lesz.

És tényleg én is úgy tudom, hogy csak akkor van jogod erre-arra, ha tulajdoni lapon rajta vagy, nem bemondásra..