Ugye baj, ha saját szülőd megalkuvásra nevel?

Ezt azért gyereke válogatja, hogy erőből le kell-e nyomni vagy sem. Vannak hatalmas egoval megáldott gyerekek, akiknek néha jól jön egy-egy szülői kritika, vagy pofon, hogy nehogy mástól jobban fájjon és vannak olyanok, akik egész életükben bátorításra szorulnak.

Ezt kell felismernie a szülőnek, hogy mire van szüksége a gyereknek.

Én azt gondolom, ha egy gyerek kitűz maga elé egy célt, akkor abban támogatni kell és semmiképp nem úgy állni hozzá, hogy nem fog menni.

Másrészt semmiképp sem vetíteném ki saját sikertelenségemet a gyerekre, sőt én azt kívánom, hogy a gyerekem szebb, jobb és sikeresebb legyen, mint én és ebben segítem, támogatom.

De tényleg vannak olyanok, akiket nem árt néha visszaráncigálni a földre és megmutatni neki, hogy bizony néha muszáj megalkudni és visszavenni

Fogd fel ezt úgy mint nehézséget a céljaid elérése közben.

Tudod, ami nem öl meg az megerősít, tehát ettől is erősebb leszel, ha be akarod bizonyítani, hogy Te akkor is és azért is eléred amit akarsz, hiába húznak vissza.De a legegyszerűbb, ha egyik füleden be a másikon ki.

És becsületedre válik, hogy probálod megérteni a szüleidet, hogy mit miért tesznek.

Velem is volt hasonló...

Kitartást!

egy szülőnek támogatni kell a gyerekét,de a te anyud biztos hogy saját elégedetlenségét vetíti ki rád. nem tudom hány évesen szült, de lehet h téged hibáztat tudat alatt hogy nem tudott még pár évet gyűjtögetni mielőtt megszülettél volna. Dehát az örökkévalóságig sem várhat az ember. És azzal hogy így áll hozzád az nem épp építő jellegű rád nézve.. ne is törődj vele, az a jó hogy nem otthon laksz. Csak annyit beszélj vele amennyit feltétlen szükséges.

Nem tudom mennyi ideje laksz külön de nekem pont ez segített anyámmal kapcsolatban, bár ha hazamegyek akkor mindig előjönnek a régi dolgok, de legalább nem egyfolytában...

kitartást!