Jogos volt az anyósom felháborodása? Szerinte nincs jogom beleszólni az unokája nevelésébe.
Összeköltöztünk a párommal. Nekem van egy kis westie-m, természetese őt is vittem. A páromnak ezzel nincs is gondja. Neki van egy kisfia, aki sokat van nálunk. Szereti a kutyát, de néha játéknak tekinti, tekintené ha hagynám. A kutyus nincs annyira gyerektársasághoz szokva, játékos persze, de nem az a "gincsolható" típus. Egy idő után megunja és elmegy a kosarába. Egyik alkalommal mikor itt volt a párom édesanyja, szintén véget vetett a kutya egy játszásnak. Párom kisfia még akart volna játszani, kicsi még, 5 éves, természetes hogy nem tetszik neki, ha vége a mókának. Elmagyaráztam neki szépen, hogy hagyja a kutyát pihenni. Nyafogott egy kicsit, újra megkértem, már határozottabban. Nem volt semmi indulat a szavaimban, csak akartam hogy érezze, hogy a nem az nálam is nem, ugyanúgy mint a szüleinél, és én sem egy játszótárs vagyok mindig, hanem valamilyen szinten rám is hallgatnia kell, ha már együtt élünk és én vagyok a felnőtt (nem vagyok amúgy egy gonosz mostoha típus, de vannak dolgok amiben akkor sem "nyerhet" a gyerek, a kutya nyúzása például ilyen). Erre párom anyukája kiakadt később a páromnak, hogy én mit képzelek magamról, nem vagyok a gyerek anyja. Egyébként hozzátenném vele sincs megelégedve. Azóta nem szól hozzám, csak köszön. Elvagyok én nélküle, csak szerintem ez így nem jó senkinek, a páromnak főleg.
Tudom hogy nehéz becsatlakozni egy gyerek életébe, az anyukájával amúgy normális a kapcsolatom, egyszer a kisfiú megsértődött rám mert nem hagytam neki, hogy felmásszon valahova, éppen akkor jött érte, kérdezte mi a baj, majd mondta a fiának, hogy X nagyon helyesen tette, én sem engedem. Szóval ő normális, aminek örültem, kicsit féltem tőle.
De nem gondoltam volna hogy pont a párom anyukájával lesz gondom
Szerintem ebben a párod a ludas, hogy ez egyáltalán elötérbe került.
Te ott sem voltál mikor anyósod mondta a párodnak ezt, nem tudod milyen hangnemben, és hogy is értette.
A párodnak ott kellett volna lereagálni az anyjának, hogy igen is ti össze tartoztok, és ö egyetértett azzal amit tettél. Ha ezzel nem értett egyet akkor megkellett volna mondania.
el sem tudom képzelni, hogy egy férfi haza megy és elkezdi mondani: "dágám, anyukám fikázott téged a délután mert rászoltál a gyerekre. én nem védtelek meg, pedig szerintem jogosen tetted..."
vagy hogy is történt?
Nem volt jogos,főképp hogy a gyerek anyja is azt mondja hogy ha kell,te is neveld a gyereket,te is szólj rá.
Kaptál egy gonosz anyóst te is,majd megszokod a szipirtyót.
És mit mondott a párod az anyjának? Hogy reagálta le?
Az anyósnak meg te is megmondhatod ha máskor problémája van akkor neked és a szemedbe, ne másnak.
Párom elég anyás, akkor is szépen beszél vele, ha mérges rá. Persze nem azt mondom, hogy kiabáljon, csak lehetne kicsit határozottabb a hangneme. Mert mindig megmondja ő neki a véleményét, most is megvédett, csak mégsem "teszi helyre". Ha értitek mire gondolok.
Ez az eset úgy történt, hogy kérdezte, mi volt a kutyával meg X-szel? Elmondtam neki, majd kérdezősködtem. Erre mondta, hogy az anyja már megint házsártoskodik, és hogy mit mondott, de ne törődjek vele.
Szerintem ne is törődj a kedves mamával. Nagyon is jól tetted amit tettél,és jogosan,Ha zavar magyarázd el az anyósnak,hogy azért a kutyus is egy élőlény,meg nem szeretnéd,hogy a kicsinek is baja essen ha a kutyus begorombulna amiért nagyon tépi-húzza.
Nem tudom, amúgy mit vár,te is felnőtt vagy,ő a párod gyereke,jelen leszel az életében,nem pedig egy vendég vagy ilyesmi.....
A nagyival ne törődj, rendezze le a párod. Egyébként szerintem az unokás dolog az első felvonás, akar ő még majd beleszólni, mert ilyen fajta. Ne hagyjátok!
A gyerektémához pedig azt szeretném hozzáfűzni, hogy jól csinálod, húzd meg a határokat. Sok dologban kell majd a szüleihez alkalmazkodnod (pl. lehet sem a párod, sem az exe nem engedi hogy csokit egyen, akkor te sem engedd) de ebben a kutyás dologban igazad van, tök mindegy, ha a anyja állatkínzónak is nevelné.
Az én páromnak is van egy kisfia, én kicsit elrontottam az elején pont azzal, hogy mindent ráhagytam, megengedtem neki. De tapasztalatlan voltam még, ő meg olyan keservesen, ártatlanul tudott nézni a két szép szemével, hogy gyakorlatilag azt csinált velem amit akart:) Azóta azért tudok én is nemet mondani neki, és ő is tudja, hogy akkor komolyan gondolom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!