Szülőszoba->Gyermekotthon->örökbefogadás-> keresés vér szerinti szülők után. Hogyan?

Én örökbefogadott gyerek voltam,s 40 éves eémúltam,amikor mrgtudtam. Az édesanyámék (nekem az örökbefogadó szüleim azok maradnak halálomig) már nem élnek.Megkerestem azt a nőt,aki szült. Azóta még jobban szeretem édesanyámékat. Nem mondtam meg a nőnek,ki vagyok,de pár perc elég volt,hogy rájöjjek,mennyire jó,hogy nem ő volt az édesanyám. Szóval szerintem jobb,ha nem keresed meg. Ha mégis ragaszkodsz hozzá,írd meg,s leírom,pontosan mit kell tenned,hogy indulj el. Nagy reményeket ne fűzz,ha 1 éves korodban eldobott. Engem 3 hónapos koromban vettek el tőle,de minden adatot megtaláltam még arról is, milyen embertelenül bánt velem,éheztetett, és egy pincébe zárva tartott. Azóta megoldódott a zárt térben mindeig előjövő iszonyú fóbiám is. De az a nő idegenebb a legidegenebb embereknél is. Számomra 00.

Nos,akkor leírom. Első a Gyámhivatal. Akár nyílt,akár titkos örökbefogadott vagy, ott ha betöltötted a 18. évedet, trv. szerint kötelesek minden adatot rendelkezésedre bocsátani. Én pl. ott tudtam,meg,hogy van (legalább 3 bátyám is),csak azokról tudok,akik vmilyen szinten állami nevelésbe kerültek,illetve örökbe lettek adva, de a nőnek utána is születtek gyerekei,azt nem tudom, mennyi.Nos,mivel én több mint 40 voltam ekkor,már nem volt meg minden adat,elmentem a Levéltárba, ahol hivatalosan ugyan nem nézhettem bele az aktákba, de a levéltátos hölgy "véletlenül" kiment egy órácskára,s ezalatt leírtam minden lényeges adatot. Átnéztem az anyakönyveket (az eredetit,mert az örökbefogadott gyerekeknek csak a legutolsó van kiadva,ahol az örökbefogadó szülők szerepelnek vérszerinti szülőkként.Azután egyik jó ismerősömnek odaadtam a nő adatait,hogy ez egy rég nem látott rokonom,nem tudja-e,jelenleg hol lakik.(Az ismerősöm munkakörénél fogva hozzáférhetett a lakcímnyilvántartáshoz. Ekkor már minden adatom meg volt,utána mentem el a nőhöz,no innen már felejthető. Örülök,hogy nem mondtam neki semmit,mert még képes lenne a nyomomban járni,hogy megpumpoljon. Őszintén szólva,talán nem érti meg senki,mert én mindig mindenkin segítek , de ennek a nőnek ha rajtam múlna az élete,akkor se segítenék. Az nem érdem,hogy megszült. A nem idén barnultak 10-12 gyereket is tudnak szülni. Egyetlen jó dolog volt benne,hogy legalább láttam,meg azt el kell ismernem,hogy még így 70 évesen is nagyon szép nő volt,olyan hatalmas kék szemekkel,amilyet még nem láttam. (De ezt sem örököltem tőle,az enyém barna) Viszont annak örülök,hogy a gonoszságát sem:)) De ne légy nagy reményekkel,és nagyon fenntartással fogadd,bármit mond!!Mert az ilyenek mindent megmagyaráznak. Csak az édesanyádéknak (az örökbefogadó szüleidnek) higgy! Ha mégis felkeresed,írd meg majd,jó?

A történet inkább hihetetlen,de igaz. A családom ma sem tudja,hogy én örökbefogadott gyerek vagyok. Szerintem édesanyámék azért nem mondták el soha senkinek,mert abban az időben (az én gyermekkoromban ) még nagyon lenézték az úgynevezett lelenceket. Biztos,hogy ez volt az oka,hogy soha senkinek nem mondták. (Egyébként a Gyámhivatalban sem akarták elhinni,mikor megjelentem, de aztán az adatok alapján be kellett ismerniük,hogy ez a hihetetlen történet igaz. Várom majd,mit sikerült intézned.

Szia!Engem is 1 évesen vettek magukhoz a nevelő szüleim. Én most 19 éves vagyok és kb féléve indítottam el anyám kerestetését a gyámhivatalban. A levéltárban megvan az eredeti anyakönyvi kivonat. Nem semmisítik meg csak újat állítanak elő az örökbefogadó szülő adataival. Még sajnos nincsen fejlemény, de bizakodó vagyok! Sajnos akik örökbe fogadtak nem neveltek túl jól. (apám alkoholista, anyám pedig rajtam töltötte le a felgyülemlett dühét, pl.: fakanál,konyharuha,szőnyegporoló...stb.) De már nem élek velük együtt. Párommal élek lent vidéken 2éve!

mi lett veled?