Mit tehetnék? Ha felhívok egy segélyvonalat miben tudnak segíteni? Elmeséljek mindent a mamának?

Anyukám pánikbetegségben szenved és depresszióban. Egyik nap nagyon jókedvű, végig nevetjük az egész napot. Másnap ha valamit jól csinálok semmi dicséret, de ha valamit egy kicsit is rosszul már káromkodik. Ott tartok már, hogy félek minden egyes nap reggelén, hogy vajon ma milyen kedve lesz. És mostmár a hugom is! Megverni nem szokott mostanában már, csak régebben, de a hajamba még mindig belecsimpaszkodik ha úgy van. Például nem találtam a bizonyítványomat és megtépett, utána kiderült, hogy a suliban van, mert beszedték. Nagyon nagyon szeretem, mert egy hihetetlen jó ember, tudom nehéz ezt elhinni, de akinek nem volt még ilyen betegsége, az nem tudja mi az. A legszörnyűbb, hogy örökölni fogom, bepánikolok már egy szaunán is, hogy mi lesz, ha nem nyílik ki az ajtaja, ami tiszta hülyeség, mert lehetetlen bezárni...Nem sokáig, de még egyelőre kiskorú vagyok. Nem szeretnék elmenni itthonról. Csak egy vágyam van, hogy anya meggyógyuljon. Szed gyógyszereket, de nem használnak neki. Hálaistennek többször van jó kedve, mint rossz, de mostanában egyre gyakoribb az, amikor rossz a kedve. És iszonyú lelkiismeretfurdalás gyötri mindig a kiabálások után, mert ez nem direkt van! Egyedüli személy, akitől tart, az a mama. Én nagyon szeretem a mamát, de ők nincsenek jóban. Nem tudom hogy a mama tudna-e rá hatni. Sosem meséli el neki a veszekedéseket. Én sem meséltem el soha. Bármilyen jellegű tanácsot fogadok!