Miért viselkedik így az anyám?
Van egy 3 éves kapcsolatom.
A kapcsolatunkba volt egy 1,5 hónap szünet, de utána ismét egymásra találtunk.
Jó irányba változtunk.
De azt veszem észre, hogy nem magunknak kell bizonyítanom, hanem az anyámnak, akinek a vállán kisírtam magam abba a mosolyszünetbe.
Tudni kell hogy szüleim házassága nem egy minta házasság és néha úgy érzem, hogy ezt akarja anyu rám vetíteni.
Most a párom meghívta a szüleimet a diplómaosztóra, de a szüleim, ahelyett hogy elmennének és adnának egy lehetőséget arra, hogy összeismerkednek a párom szüleivel és "áldásukat" adják a kapcsolatunkra, ehelyett azt kérdezik hogy nekik mi közük ehhez, nekik mi keresnivalójuk van ott.
Apámra még esetleg el tudtam volna nézni hogy nem jön mert Ő piás.
De anyutól már mást vártam volna.
Aztán nagy nehezen beleegyezett hogy Ő eljön, de ez is sokáig tartott.
Ma megvettem pár dolgot, mert a páromnak egy tortát szeretnék csinálni.
Itt aztán kiborult minden.
Hogy én nem vagyok normális, hogy csak én teszek dolgokat az utóbbi időbe, hogy csúszok mászok utána mint egy kigyó.
Csúnyán összevesztünk és azt mondtam neki, hogy megtisztelne ha szombaton nem ülne le az asztalhoz és nem játszaná meg magát.
Tudom hogy ez nagyon rossz, de valahol úgy érzem így lenne jó.
Tudom nekem kéne magyarázkodnom és ezzel a én családom szépen elásta magát a párom családja előtt.
Félek attól hogy esetleg ez nyomot hagyhat a kapcsolatunkba, mert azért a párom sem tervezte korábban hogy a szülőket összeismerteti, és engem is meglepetésként ért hogy ezt a diplomaosztásán lépi meg.
Lehet hogy komoly lépéseket akarna tenni a kapcsolatunkba és ehhez kénének a szüleim, akik nem hiszem hogy ott lesznek és borzasztóan fáj.
Párom még nem nagyon tudja, azt tudta hogy anyu legalább eljön, de én már őt sem akarom ott látni.
Párom azt mondta korábban tisztába van azzal hogy milyen családom van, de hogy belülről mit érez egy pasi, hát ez az amit nem tudok.
De nagyon fáj szüleim, de legfőképpen anyám viselkedése, holott én bármikor bármilyen helyzetbe kiálltam mellette...
valami oka csak van, hogy anyukád úgy gondolja, csak te mész a barátod után...
miért gondolhatja ezt?
A szüleid iránt felnőttként már csak tisztelettel tartozol, szófogadással nem. Az az idő elmúlt, ettől vagy felnőtt.
Mennyire vagy biztos abban, hogy anyukád a saját sorsát véli látni a Tiedben? Ez persze nagyon is lehetséges, de annak is van esélye, hogy Ő egy olyan szemlélő, aki olyat lát, amit Te (még?) nem akarsz meglátni. Sokat segítene egy olyan barát, akiben megbízol és adsz a véleményére, de aki mind e mellett nem elfogult túlzottan melletted. Van ilyened? Kérdezd meg Őt, hogyan látja a kapcsolatodat?
Ha a pároddal rendben vagytok, akkor anyukádat meg kell majd valahogy békíteni a helyzettel. Mert hosszú távon iszonyú rombolást tud végbevinni a Ti kapcsolatotokban az, milyen a Te kapcsolatod a szüleiddel. Sajnos ezt a saját példámon is le tudom mérni. És fontos a másik családdal is a kapcsolat. Én is csak későn értettem meg, hogy bizony nem csak két ember találkozik, hanem két család köti össze az életét, amikor egy párkapcsolat komolyra fordul.
Annyit tudok tanácsolni, hogy ne tegyél olyat, amit később csak nagyon nehezen tudsz majd rendbe hozni. (Mert nagy valószínűséggel Neked kell majd megtenni. Minek nehezítenéd a saját jövőbeli helyzeted?) Fogadd el anyukádat olyannak amilyen. Biztosan nem tökéletes, de Tőle kaptad az életed. Ha bármikor kétségeid támadnak arról, hogy Ő rossz, vagy jó, gondolj erre, segíteni fog! Tartozol neki. Nem olyasmivel, amit vissza kell adnod, hanem valamivel, amit tovább kell adnod majd a saját gyerekeidnek.
(41/F)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!