Családon belüli kisebbségi komplexus vagy a másik nem megértése?

Alapfelállást írom le, ne haragudjatok, de nem akarok regényt írni. Vagyunk hárman fiuk, a lényeg, hogy én vagyok a középső, 28 öcsém 26 bátyánk 34 éves. Ma volt egy olyan dolog, hogy néztem neten pszichológia műsort, és már harmadjára szól be bátyánk, hogy te mindig ilyen műsorokat nézel? Én meg ingerülten, mert eléggé éreztetve van velem mintha nem tudnék magamtól dönteni, hogy harminc éves vagyok, el tudom dönteni mit akarok nézni, az a baj, hogy okosabb vagyok mint ti? Persze ezt nem így akartam a végét megfogalmazni, hanem, hogy attól, hogy ti nem néztek ilyeket mért baj az, ha én igen, mert amúgy még híradóknál is morognak, ha nézem és nevetnek. Nem értem mi ebbe a baj. Bátyám meg " te ki a g-ecinek érzed itt magad, azt hiszed mert neked diplomád van .... én és pisti dolgozunk most is te meg nem. Hozzáteszem ez a legnagyobb fájdalmam, mert öt hónapja nincs melóm, de előtte ugyanúgy gyárban majd két évet, szalagmunkán, illetve tanulás alatt is régen egész nyarakat dolgoztam. nekik meg volt mikor évekig semmit, sőt eléggé sok adósság is van a nyakukon. Fura ez tudjátok, de állítólag pedig nem így érzem a diplomámmal vagyok ki, mikor ez inkább hátrány mint előny. minek ezzel vágnak vissza? Nem inkább sajnálni kéne még ha nem is szemembe de inkább ne szóljanak semmit? Fax kivan ezekkel néha. Állandóan hol anyu hol ők baxtatnak, közben meg albérletet fizetek saját magamnak a letett pénzemből meg ellátom magam. Miért ilyenek? Tudom, nem írtam le mindent de tényleg volt mikor melóhelyen is ezzel támadt be a melóstársam mikor belémkötött pedig megcsináltam a melóm, hogy " ha neked nem elég jó ez a meló menj kérj egy jobbat magadnak ha többre érzed magad" Közben meg örültem hogy lyuk van a seggemen és szelel......