Szerintetek is vannak olyan emberek akiknek a sors, nehezebb utat szánt, és ezért az egész létük egy nagy küzdés, harc az életért?

Nem olvastam el a sok kommentet szóval nem tudom mások miket írtak. Kiskoromban én is majdnem meghaltam, az orvosok már a vége fele jöttek rá, hogy csak vérmérgezésem volt, de annyi gyógyszert kaptam, hogy májnagyobbodásom is lett. Mégsem vagyok úgy vele, hogy rosszul kezdődött minden(eléggé kicsi voltam még amikor ezek történtek). Engem is évekig csúfolt egy akkor még kis srác, de utána vele is jóban lettem pedig előtte utáltam még egy légtérben is lenni vele, mert folyton csak piszkált. Velem is történnek rossz dolgok meg esetenként ha belekezdek dolgokba rosszul sülnek el, de szerintem az igazán jó dolgokért meg kell küzdeni(persze vannak kivételek, meg jó ha az ölébe hull az embernek, de ha küzd érte, akkor telán jobban megbecsüli, legalábbis én ezt tapasztaltam:)) Családi problémáim nekem is akadtak bőven, de ezeket bővebben csak privátban írnám le, itt csak annyit írok, hogy a szüleimnek durva válása volt bizonyos durva tetteket követően. Ha jobban belegondolok a barátomnak minden bejött eddig, ellentétben velem. Neki nagyszerű szinte tökéletes családja van, igaz barátai, a szülei kapcsolata mondhatni tökéletes, van egy klassz tesója, én a barátnője, jó tanuló,mondhatni mindenki szereti ezért sokan olyanná akarnak válni mint ő,vannak céljai és amibe belekezd az nagyon jól megy neki(értem itt pl.a sportot). Szerintem ha neki nem most, akkor később lesznek nehezebb napjai(bár nagyon nem kívánom). De az is lehet, hogy később is ilyen jó élete lesz. Nekem a gyerekkorom nem volt vmi fényes(viszont összességében véve van,akinek rosszabb sajnos) de úgy gondolom hogy attól még lehet csodás a jövőm :)