Túl nagy a szabadságvágya? Fog ez később mérséklődni, vagy így kell elfogadnom, ha el tudom fogadni?

A párommal fél éve vagyunk együtt. 70 km-re lakunk egymástól, viszont ő itt dolgozik. Idén nyárra tervezi, hogy leköltözik ide, miattam és a munka miatt is. Amivel gondok vannak, az a túlságosan nagy szabadságvágya. Nagyon fontosak neki a haverok, nincs olyan hétvége (és néha hétköznap is), hogy ne menne el velük sörözni, aminek aztán nem egyszer hajnalig tartó buli és részegség a következménye. Mindenképp hosszú távra tervezünk, mert ezt leszámítva semmi gond nincs, szeretem nagyon és boldog vagyok vele és tudom, hogy ő is komolyan gondolja, annyira, hogy akár örökre velem maradna. Azt mondja, ő nem akar megváltozni, mert neki mindig is szüksége lesz ezekre a haveros estékre, de fél, hogy én ezt egyszer majd megelégelem és elhagyom őt. Lehet, hogy ha majd ott tartunk évek múlva a családalapításnál és ott lesz 1-2 közös gyermek, akkor alábbhagy ezzel? Vagy erre ne is számítsak, kalkuláljam bele, hogy amikor neki kiruccanni van kedve a haverokkal, addig egyedül kell megbirkóznom a gyerekneveléssel és az otthoni teendőkkel? Mit gondoltok?