Mégis hogyan lépjek? Legyek ott, vagy női megérzésre hallgatva, maradjak otthon, s legyen utána oltári balhé?

Nem, nincs itt semmi csalás, meg szerelmi ötszögek, simán csak annyi, hogy jönnek a párom szülei a hétvégén. Mi külföldön élünk, a páromat itt ismertem meg.. két idegen egy harmadik országban. Szóval, a kapcsolatunk szép és jó, annak ellenére, hogy néha a hajam az égnek áll, mert hát mindenkinek van vmi stiklije...

Viszont a sok csalódás, amit a múltban szenvedtem el, és tényleg(!) megráztak, azok miatt valahogy most óvatosabban élem ezt a kapcsolatomat. Akármennyire szeretem, és ragaszkodom hozzá, egyszerűen én nem akarok a szüleivel találkozni. Több mint két hónapja vagyunk együtt, nem mondom, hogy sok idő, de azt sem, hogy túl kevés.

Egyszerűen NEM akarok. Mondtam már neki is, meg a félelmeimet, meg az okaimat, erre azt mondta csak, hogy nem kell aggódnom, meg hogy az élethez hozzátartoznak a csalódások, senki nem tudja őket elkerülni blablabla...

De, hogy ez még ne legyen elég, kiderült, hogy a vasárnap az meg a Nagynéninél lesz, akivel én már sikeresen majdnem úgy összekaptam, hogy ihajjcsúhaj. Szóval meghívott ebédre, de arra fullosan-totálisan nem akarok elmenni.

Hiába mondom az érveimet, a végén odajukadunk ki, hogy jó lesz, meg hogy nyugodjak meg, nem kell pánikolnom.

Tudom, hogy nem világ vége egy családi látogatás, főleg ha más országban vagyunk, meg szerintem ez fontos neki, és tényleg, nem vagyok egy gonosz nőszemély, de én már annyira tiltakozom a találkozás ellen, hogy hétfő óta egyre kínzóbb torokfájással szenvedek, most meg már a mandulámat is érzem, s ha ez így halad, szerintem lebetegszem szombat 10-ig...

Bármiféle tanácsot szívesen fogadok, a hideg zuhanyt kerüljük, mert attól csak betegebb leszek.... bár szerintem nem lenne utolsó.

Ja, a párom nyelvén még nem beszélek, a szülők beszélnek viszont németül :)