Ért már valakit autóbaleset vagy családtagját, rokonát?

Nekem egy apróbb "balesetem" volt csak. Barátommal mentünk 30al egy szűk kis utcán, amikor jött egy 90 fokos kanyar, amit későn vett észre. A hirtelen fékezés közben lecsúsztunk az útról, neki egy kőfalnak. Szerencsére csak az autó sérült, de az elég rendesen.

Papám pedig egyszer megállt a pirosnál, és hátulról belement egy kamion. Az autó totálkáros lett, papám életét pedig a biztonsági öv mentette meg.

20l

Szia!

Sajnálom a nagybátyádat, részvétem!

Nekem a Barátnőmet érte baleset, 2 évvel ezelőtt. Egy részeg sofőr frontálisan belehajtott az autójába, egyiküknek sem volt esélye az életbenmaradásra... A mai napig nem tudok továbblépni, egyedül vagyok még, mert mindenkiben Őt keresem:/ Még mindig rámtörnek a rossz érzések időnként, de van, mikor a szép emlékek, viszont azok is fájnak és felkavarnak.

23:12 Ez szörnyű lehetett. Őszintén sajnálom.

És kérdező, a te nagybátyádat is.

Mi a férjemmel szenvedtünk autóbalesetet..hálisten egyikőnknek sem lett komolyabb baja. Ő azóta is szörnyen érzi magát, hogy mi lett volna ha..mivel ott ültem mellette. 120al mentünk, fáradt és kimerült volt, a jeges úton beletaposott a fékbe és elszálltunk, megpördültünk párszor.

A bátyámnak is volt. Őt egy keskeny útszakaszon lesodorta egy kamion az útról, fának csapódott. Szerencsére egy kis agyrázkódáson kívül más baja nem lett.

Még anyukámnak volt. Egy kereszteződésben valaki áthajtott a piroson, elég sokkal, és oldalról belement a kocsiba. Szerencsére az anyósülés felől érkezett.

Hát remélem nem lesz több baleset a családban.

Az én nagybátyámat 1997-ben érte halálos autóbaleset,még csak 26 éves volt,az előtt 4 hónappal nősült meg.Épp sofőr vitte egy üzleti tárgyalásra(nagybátyám mérnök volt)mikor egy autó beléjük rohant.A sofőr túlélte.A felesége azóta már gyereket szült egy másik embernek,évente egyszer-kétszer beszélünk csak.

Az előzőeknek őszinte részvétem.

Nekem rengeteg volt. Alig volt 4 hónapos a jogsim, amikor egy száguldó őrült totálkárosra törte a kocsit, amiben ültem és vezettem... zöld lámpánál balra kanyarodtam, az egyenesen haladó sávban pedig pirosnál a másik belémszáguldott. A szerecse az volt, hogy akkor épp összevesztem tesómmal, mondtam neki, hogy nem jöhet velem (épp valami bevásárlásra mentem). Ha akkor mellettem ül az anyósülésen tuti telibekapja. Nekem csak a karom húzódott meg, ott, ahol az öv fogta.

Egy másik akkor volt, amikor autópályán valaki bejött elém, majd egyből le is fékezett. Már nem tudtam megállni. Persze hibásnak én lettem kihozva, pedig... de hát ez a szabály, ha hátulról belemész valakibe, akkor te vagy a hibás. :-/ Szerencsére itt sem sérült senki, pedig az autó eleje rendesen benyomódott és a koccanás sem volt kicsi.

A harmadik eset, és itt totál én voltam a hibás, beismerem, amikor be akartam kanyarodni egy nagyon szűk utcába. Totál szembe sütött a nap és a mai napig élénken áll bennem, ogy semmit sem láttam, de tényleg, viszont hallottam a csattanást. Szerencsére mindenki csak settenkedett, azaz nagyon lassan és óvatosan ment (nagyon hülye egy utca volt) így nem volt nagy a puffanás, de azért behorpadt mind a két autó. Itt totál kiborultam, pedig nem szokásom. Az előző balesetket is jól viseltem, de ennél, ebben az időszakban, a lelkiállapotom a nullán volt, szal ez nem hiányzott a boldogságomhoz.

Szerencsére személyi sérülés soha egyiknél sem történt.

Anyunak is volt egy, szerencsére megúszta pedig a kamion a hátsó ülésnél állt meg. Gyakorlatilag eltünt az autóból minden, ami a hátsó üléstől a kocsi hátuljáig tartozott.

Ezek óta nagyon sok idő telt el, Majdnem két évtized és már több százezer km-et levezettem Európa szerte. Alapvetően óvatos típus vagyok, monjkák is, hogy jól vezetek mégis becsúsznak hibák... én azért hálás vagyok a sorsnak, hogy legalább komolyabb baj soha nem történt.

34N

Nekem is volt sok, de kisebb sérülések, orrvérzésen kívül semmi baj nem történt.

1. Elszálltam kb 70-80 al egy kanyarba, bele egy beton árokba, és abban csúsztunk tovább míg jött a villanyoszlop. Senki sem sérült meg komolyabban. Autó eleje full törött, meg a jobb oldala amin csúszott.

2. Egy körúton végig sárgán villogtak a lámpák, de az utolsót pont akkor kapcsolták be mikor odaértem, és oldalról telibe kaptak, feltoltak a járdára. Kisebb sérülések történtek a másik autó utasainál.

Autó jobb oldala romokban.

3. Éjjelre megfagyott az olvadó hó ami átfolyt az úton, ezen megcsúsztam kb 80-as tempónál. Kettétörtem egy villanyoszlopot, majd nekipörögtem egy fának. Az egyik utas belenyúlt az ablakszilánkba mikor ki akart szállni, semmi komoly sérülés. Autó totálkár.

4. Siettem, az út egy meredek lejtős macskaköves szakaszhoz ért, és akárhogy fékeztem csak csúsztunk, mivel elkezdett esni az ónos eső a macskakő meg mint a szánkópálya. Az út alsó részénél volt egy keresztutca, ahol pechemre pont egy csuklós busz jött jobbról. Pont keresztbe kaptuk, az autó totálkár, nekünk semmi bajunk.

5. Éjjel fáradtan autóztam kivilágítatlan útszakaszon volt egy kis fahíd. Valami elvonta a figyelmem, és full elmentem a híd mellett, 3 méter szabadesés, majd bele a patak betonozott oldalába, majd a vízbe. Itt az akkori barátnőmnek felszakadt a szemöldöke, pár öltéssel összevarrták, nekem a légzsák betörte az orrom, haverom kifejelte a szélvédőt, de neki csak pár horzsolása lett.

Autó totálkár, alig tudtuk kicsörlőzni a patakból.

Isteni szerencse (köszönöm a sorsnak) hogy soha senkinek nem lett komoly baja, pedig volt amikor az autószerelő nem hitte el a roncsot látva hogy abból épen szálltunk ki.

Igazán egy sem, apu nagyon felelősségteljes sofőr. Egyszer, mikor nyaralni indultunk, még a faluból sem értünk ki, egy ostoba női sofőr anélkül hajtott ki a kocsifeljáróról, hogy körülnézett volna, és takarta a sövény - kicsit koccantunk vele. Mivel apu alig 30-cal ment, nem volt vészes, csak kicsit a kocsi eleje behorpadt.

Egyszer meg őz ugrott elénk, de mivel akkor sem ment nagy sebességgel, meg jók a reflexei, nem történt baj, épp csak egy kicsit ütközött neki.