A katolikus plébánián nehéz a családfakutatás?

A plébánián mindenféle iratokat meg kell őrizni. Keresztlevél, bérmálás, házasságkötés. De ott csak ezek vannak meg.

Be van jegyezve a név, és a születési dátum is. Lehet, hogy a levéltár valamivel részletesebb.

Pontosan nem tudom, hogyan zajlik a kutatás egy plébánián, nekem kizárólag református fölmenőim vannak, és 2-3 éve én is elkértem egy-két anyakönyvet a református lelkésztől. Bár a lelkészcsalád nagyon jó barátom, úgyhogy egyértelmű, hogy szívességből kaptam kézhez a könyveket.

Azt mindenképpen érdemes először összegyűjteni és felvázolni, milyen adatokat (név, dátum, lakhely, stb) keresel. Javaslom, hogy amit tudsz eddig, azt vesd papírra, készíts magadnak vázlatot. Ebben támaszkodhatsz magadra, de nagy segítséget jelent, ha családtagoktól, szülőktől, nagyszülőktől, esetleg tágabb családon belül informálódsz; továbbá a temetőbe is érdemes kilátogatni. Ha összegyűjtöttél mindent, amit saját erőből tudtál, na akkor lehet felkeresni a plébániát. Nem tudom, milyen kapcsolatban vagy a helyi plébánossal. Ha személyesen ismered, akkor minden bizonnyal szívesen segít, és a rendelkezésedre bocsátja a kért anyakönyveket. Ha esetleg nem ismered, akkor meg tegyél egy kísérletet, hátha sikerrel jársz.

Ami az én családfámat illeti (én 4 éve hobbiból kutatom a családfámat), a kutatást nagyrészt egyházi anyakönyvekből végeztem, a parókiáról elkért anyakönyvekből. Az egyházi anyakönyvezés minden településen máskor kezdődött, szintén különbség van az eltérő felekezetek között is. Ajánlom figyelmedbe a következő keresőt: [link]

A kutatást később a megyei levéltárban folytattam. Ennek az volt az oka, hogy több különböző településről is származtak felmenőim, így egy-egy település anyakönyveit szintén végig kellett kutatnom. Elég időigényes, aprólékos munka, de megéri. Magyarországon eleinte csak egyházi anyakönyvezés folyt, az állami anyakönyvezést 1895-ben vezették be. Bár első ízben a plébániát keresd majd fel, de ha azt követően a megyei levéltárban is folytatni szeretnéd a kutatást, érdemes megnézni az adott megye levéltárát (azt nem írtad, melyik megyében kutatsz majd). Bocs, ha kicsit kusza és zavaros voltam. Én ezeket a dolgokat fejben már nagyon vágom, csak leírni nem tudom összeszedetten az elméletet. :)

Ha akármilyen más kérdésed van, egész nyugodtan tedd fel, és ígérem, hogy amiben tudlak, segítelek.

Sok sikert!

A plébánián őrzik a legelső ott vezetett anyakönyvtől kezdve a mai napig az összes anyakönyveket. Alapvetően ezek keresztelési, házassági és halálozási anyakönyvek. De időleges és nem mindenhol vezették a bérmáltakat, anyakönyvszerűen nyilvántartották a jegyeseket, az egyházba áttérteket és az onnan kitérteket is. Volt továbbá még egy úgynevezett "status animarum" amely évente és családonkénti bontásban tartalmazta az adatokat. (Húsvéti időben készítették, hogy felmérjék ki végezte el az egyébként kötelező éves szentgyónást-áldozást. Forrásnak nagyon jó, csak kevés helyen van és latin nyelvű. Ez egyébként vonatkozik az anyakönyvekre is, melyek az 1840-es évek előtt mind latinul vannak, 1851-1860-as évekig ismét latinul. De nem kell megijedni, kezdő szinten 100 latin szóval is jól el tudsz boldogulni.

Az Egyházi Törvény szerint a plébános nem köteles megengedni az anyakönyvekbe való betekintést, lévén azok titkos iratok. Ennek ellenére, van aki gond nélkül megengedi, más azt mondja, hozz a püspökségről engedélyt, és csak a harmadik rúg ki. (Más rossz eset, ha adatonként pénzt kér..... ja business ez is)

A levéltárakban 1895 október 1-e előtti időkben az egyházi anyakönyvek átírásos avagy foto másolatai vannak, azaz nem szűkebbek vagy részletesebbek a plébániai anyagnak. Amiben a levéltár egyértelműen tobbet nyújt:

1. alanyi, állampolgári jogon (ugye nagykorú vagy?) ingyenesen kutathatsz bármelyikben.

2. Az anyakönyveken kívül számos hasznos forrást találsz náluk. Birtokívek, összeírások, adóivek, katonai nyilvántartások, peres-nem peres iratok (végrendeletek) de sorolhatnám reggelig.Persze a családfakutatást az anyakönyvekkel kell kezdeni és csak amikor már az ősök és oldalági rokonok nevét és adatait ismered, akkor lehet illetve célszerű ezekben kutakodni.Nem rövid folyamat, de ha kulturáltan kéred a levéltáros segítségét (nem lehet "rendelni" mint az étteremben, főként nem kész családfát, mert az nincs nekik. Kutatásra sem vállalkoznak, de segítőkészek (lehetnek).

Mindenképpen kezdd úgy, hogy minél több ősöd, (nagyszülők, dédszülők) - minél pontosabb adatait (születési, házassági halálozási (és/vagy) hely - pontosan - mert attól függ melyik helységben kezded a munkát, idő - minél pontosabban, annál kevsebb kezdeti nehézséged lesz. Először nem könnyű, de szorgalommal, kitartással már rengeteg amatőr kutatónak sikerült eredményeket elérni.

Sikeres kutatást. Üdv. (Ha kérdésed van írhatsz ide, vagy priv-et.)