Egykés szülők szerintetek jó a gyermekeiteknek, hogy nincs testvérük?

Sok egykét ismerek, egy sem panaszkodott soha, hogy zavarná, hogy nincs tesója. Ellenkezőleg: örül, hogy gyerekkorában mindent megkapott, nem kellett senkivel osztozni.

Nekem két tesóm van, sokszor akartam egyke lenni, épp ezek miatt. Bátyámmal nem lehet kijönni, ha már nem lesz, ami összetartson vele (otthon lakik, anyámékhoz nyilván hazajárok), tuti, hogy nem beszélünk többé, legfeljebb, ha neki kell valami, de akkor rávágom az ajtót.

Húgommal megvagyunk, de kiskoromban inkább nyűg volt, mert vihettem mindenhova, vigyáznom kellett rá. 7 évvel fiatalabb nálam.

Mi a párommal egy gyereket akarunk, de annak mindent meg akarunk adni. Ja, és fiúnak kell lennie, lányt nem akarunk. :O

22L

Nekem csak egy gyerek kell, és nem érzem úgy, hogy ezzel ártok neki. Nekem van egy báttyám, de mégsem mondhatom, hogy támaszom volt valaha, játszótársam gyerekkoromban, vagy jóbarátom később.

Mikor kicsik voltunk eyg szobánk volt, nem játszhattam, amikor akartam, mert neki tanulni kellett, nem hívhattam át a barátnőimet, mert őt zavarta. Nem volt pénz nekem görkorira, mert neki karate edzés kellett, nem volt pénz nekem bicikire, mert neki vettek, hisz ő a fiú, nagyobb szüksége van rá. Aztán jöttek a különórái, készült a zérettségire, egyre kevesebbet játszhattam a szobámban, mindig ki küldött, anyuékkal kellett tévézzek egész nap. Sosem játszottunk, sosem vitt magával sehova, sőt, mikor egyszer tartott egy szülinapoi bulit, az volt a kikötése, hogy én menjek el otthonról, hogy ne zavarjam őket. Aztán, atz hitetm jobb lesz, mikor elkerült Pestre egyetemre, de csak rosszabb lett, bármit akartam, midnenre az volt a válasz, hogy nem lehet, mert neki szüksége van a pénzre az egyetemen, kell neki könyv, kell a tandíjára, stb stb. Végre befejezte az egyetemet, hazaköltözött a nőjével együtt hozzánk, mégszarabbul álltunk. Én persze suliztam és dolgoztam egyszerre.

És most? Mindketten felnőttek vagyunk, mindketten elköltöztünk otthonról, a viszonyunk sem rossz, de nem is közeli. Sosem hívjuk fel egymást, csak anyuéknál találkozunk. Sose megyünk hozzájuk, ők se voltak nálunk még soha.

Szóval, őszintén szólva, nekem nem sok előnyöm származott abból, hogy volt testvérem. Az én gyerekem MINDENT meg fog kapni, amit csak adni tudok, akkor játszhat, tanulhat, hívhat barátokat, amikor akar, sosem fogja azt hallni, hogy kephat meg valamit, mert a testvérének nagyobb szüksége van a pénzre.

Ne érezd magad rosszul.

Egyke vagyok, de egyrészt van néhány közeli barátom, akikért tűzbe mennék és ők is értem. Illetve két ágról egy-egy unokatestvér, akikkel testvéri a viszonyom. Mivel nem volt testvérem, nem tudom, hogy minek kellene hiányoznia.

Ez pont olyan, mintha megkérdezik valakitől, hogy enne-e olyan ételt, amit soha nem kóstolt. Nem tudja, nem kívánja, mert nem ismeri. Ezzel az egykék is így vannak.

A férjemnek van testvére, de a kötelező jópofizásokat leszámítva nem foglalkoznak egymással, annyira homlokegyenest eltérő a személyiségük.

A szüleim figyeltek, hogy amikor szocializáltak gyerekként, akkor jó irányba tereljenek. Így nincs gondom azzal, hogy kapcsolatot teremtsek és ezek hosszantartóak, erősek legyenek. Testvérem egészségügyi okból nem lett, de ha lett volna öcsém/húgom, lehet, hogy utálnánk egymást, mert nekünk is eltérő személyiségünk lenne.

Egyszóval, egy deka hátrányát nem érzem annak, hogy nincs testvérem. Ha lenne, akkor meg az egykeséget nem tudnám elképzelni, mert abban nem lenne tapasztalatom.

Egyáltalán nem rossz egyedüli gyereknek lenni!Ha már nem lesznek szülei,akkor már lesz a "gyereknek" rég családja és nem a tesókon fog lógni.Ha az anyagiakat nézzük ,egyedül örököl és így nagyobb anyagi biztonságba lesz mint ahol 3felé kell osztani mindent.Önállóságot tanul,hogy ne másra támaszkodva élje az életét,meg "agyákölcsöntesó nincs egy vasamse" szöveggel tarháljon,hanem megteremtse magának a biztonságot.

Nem is beszélve arról mennyi utálkozó, veszekedő ,irigy testvért, ismerek akik örülnek ha nem kell egy levegőt szívniuk egymással .

Szóval aki úgy dönt 1gyereket vállal ,de annak megad mindent,azzal nincs semmi gond.

Egyke nő vagyok, és nagyon rossz belegondolni, hogy ha majd a szüleim öregek, és betegek lesznek, akkor nem lesz ott egy (vagy több) testvér, hogy együtt segítsük őket.

Csak rám fog szakadni minden teher, de mellette legyek jó feleség, és anya.

Ha csak az evolúciót nézzük, akkor is legalább 2 testvér kell ahhoz, hogy fentmaradjon egy populáció.

Én egyke vagyok.

Eredetileg anyu is, apu is 3 gyereket szeretett volna. Viszont aztán mégis csak én maradtam, pont azért, mert a szüleim akkor nem igazán jöttek ki egymással (elég sokáig), anyám nem bízott apámban, nem akart tőle még egy gyereket, hátha elválnak, és akkor ne 2 vagy 3 gyerek "szenvedjen", inkább csak egy. (+ apu sem erőltette a még egy gyerek témát) Persze nem váltak el, azóta anyu is megbízik apuban, szeretik egymást, stb...és bánják mindketten...

miért olyan nyugodt hogy nem lesz testvére: valószinű, hogy tisztában vannak azzal, hogy nem minden testvér jön ki jól egymással és nem mindenhol mennek tűzbe egymásért, sőt lehet hogy ős ellenségeket zárnak össze azok a szülők akik két három olyan testvért nemzenek akik soha életükben nem jönnek ki egymással, ilyenkor nincs büntudatatuk, hogy kikez kényszeritenek egyfedél alá?

azt hiszem saját magadat kell meggyőznőd abban, hogy ne a jövőben élj ne a múltban, hanem a jelenben. úgy látszik neked lelkiismeret furdalásod van, hogy majd mi lesz ha a gyermeket rajtad kéri számond, hogy miért nincs testvére, akkor nyugodtan felej neki őszinén, hogy nem jó a párkapcsolatod és ezért nem válalsz be egy másik gyermeket.

mivel saját magaddal elhitetnéd, hogy minden rendben, és vállalnál egy másikat, holott nincs rendben a magánéleted?

nagyon sokan beleesnek abba a csapdába, hogy vállalnak gyermeket, rossz házasságba, hogy hátha jobb lesz a kapcsolata, de sajnos két gyermekkel a nyakukban jönnek rá, hogy tévedés volt....megéri tönkretenni 2 ártatlan életet, csupán felelőtlenségből, meggondolatlanságból?

lehet hogy helyre kellene állitani a kapcsolatodat a pároddal jól mükődővé, és egyből megszünne a problémád?

# 19

Hát gratulálok :D Nem lehetnek túl jó ismerőseid.

De te magad is érdekes vagy, hogy néhány rossz tapasztalat után általánosítasz.

Minden nevelés kérdése.

Az is lehet végtelenségig önző, akinek van testvére, mert azt tanulta meg, hogy önzőnek kell lenni, ha valamit magának akar. Pl. el kell dugdosnia a cuccait, különben ellopja a testvére (láttam már ilyet).

Én egyke vagyok. Engem arra tanítottak, hogy ha van valamim, akkor azt osszam meg azzal, aki velem van. pl. ha van pénzem fagyira, de a társamnak nincs, akkor nem veszek magamnak se, csak akkor, ha futja arra, hogy őt is meghívjam.

Ha van egy tábla csokim, és meg akarom enni, akkor meg kell osztanom azzal, aki velem van.

A barátommal együtt lakunk. Ő is egyke, de mindenünk közös. Ha veszünk valamit akkor vagy veszünk a másiknak is, vagy megosztjuk azt a keveset.

Szóval nem az számít, hogy van-e testvéred, hanem, hogy a szüleid hogyan neveltek.