Akik anyóssal élnek együtt és jött a baba, milyen a helyzet nálatok?
3 hónapos.
Eddig nem igazán mondtam neki, csak mostanában kezdtem el az apróbb dolgait mert már nagyon elegem volt. Lehet már én is nyűgösebben állok a dolgokhoz amikhez talán nem kellene. A páromnak is sokszor elege van belőle mert olyan dolgokon kezd el hisztizni, hogy az már neki is sok. Pl tegnap azért kezdett el hisztizni mert elfogyott a kutyakonzerv, mit adjunk a kutyáknak? Csak hát a párom nagyon anyás és a lelkiismerete sem hagyná h elküldjük.
Mai eset, lehet én reagáltam túl, de már nagyon ki vagyok az ilyen apró hülyeségei miatt is.
Anyós: Ez a gyerek nem nyúlhat majd a macskákhoz.
Én: Dehogynem.
Anyós: A Mama (vagyis ő) nem engedi.
Én: De az anyja igen.
Eddig mondom nagyon normális volt. Nagyon jól kijöttünk egymással egészen a baba születéséig. De azóta...
Barátnőm is aki elég sokat jár át hozzánk, ő a baba keresztanyja észrevette már ezeket a dolgokat. Neki sem mondtam egészen tegnapig, amikor rákérdezett, hogy nem akadok-e ki anyósomon néha.
Tegnap délután elkezdett fájni a pici hasa és a üvöltött mint a sakál. Anyósom persze átrohant a mi szobánkba, hogy ő majd tornáztassa, aztán amikor megnyugodott a pici fogta és átvitte magához.
A párom nővére is aki itt lakik a közelben sokszor átjön megnézni a babát és mindig mondja nekem, hogy hogy lehet ennyi türelmem. Hogy bírom kibírni az anyósom...Meg a múltkor amikor jöttem haza a picivel a védőből elkezdte mondani anyósom, hogy milyen kopott ruha van már a gyereken mért nem abba viszem, amit ő vett neki. Megjegyzem egyáltalán nem volt kopott a ruha, csak neki nem tetszett, hogy nem az van rajta amiben ő akarta volna látni.
Nagyon rendes párod van, hogy nem hagyta magára az édesanyját. Ha a gyereketek abba nő fel, hogy gondoskodni kell az idősekről, akkor ha majd ti kerültök oda, ő is gondoskodni fog rólatok. A példamutatás nagyon fontos.
A párod biztos nem véletlenül ragaszkodik az édesanyjához -és te is szeretted- biztos nagyon rendes néni.
A baba még csak 3 hónapos igy nem tudod, hogy milyen nagy segítség ha néha csak pár percre is rálehet valakire bizni a gyereket. De ennek ára van!
Mi lenne ha bizonyos dolgokat rá hagyná: pl. jó mama majd legközelebb a másik ruhát adom a babára, vagy persze amig kicsi nem nyulhat a cicához stb.
Aztán legközelebb lehet mondani, hogy már kinőtte a ruhát, vagy már elég nagy hogy megsimogassa a cicát, akkor ha te is ott vagy stb.
Hidd el nem olyan nagy problémát ezek, csak egy kis megértés kell.
Kívánok sok türelmet neked!
Sajnos ez nálunk is így van, pedik kulon élunk az anyostol olyan 20 km-re. Ahogy megszultem szinte minden nap nálunk ult reggeltol estig. Minden baja van (cukor, vérnyomás és még sorolhatnám) és csak hátráltatott a mukában. Most is amikor o vigyáz a kicsire (végso megoldás) teljesen ki tud akasztani. A kislányom már kuszik. Higed volt a keze a padlotol és ráadott 2 pulovert, mert szerinte fázik. Ráhuzza a futést (náluk majdnem 30 fok van a lakásban) és csodálkozik, hogy egész nap nyugos és sír a gyerek.
Szuletéskor ugy viselkedett, mintha ové lenne a gyerek. Mintha én csak béranya lennék. De egy jo párszor beszolt a férjem és abbahagyta a dolgokat. Azt mondta, hogy a gyerek rá hasonlít. Nem is a férjemre és rám hasonlít, hanem rá. Ha eljon és én meg munkában vagyok állandoan foz. Hiába fozok munka után este 10-ig, h legyen mit enni másnap, de neki akkor is kell kotyvasztani valamit. Mindent átrendez a házunkban - poharak, kendok, gyogyszereke, mosogatoszer.. ahogy neki felel meg. Nagyon sokszor ki vagyok akadva rá és szerintem nem lesz ennek vége soha!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!