Ti ilyen esetben mit csinálnátok?

Emberek, ne csináljuk már itt a melodrámát. Boldogság blabla... egy 14 éves gyerekről beszélünk! Bocsánat, ez nem leminősítés, mindenki volt 14 éves. De ilyenkor az emberek 80%-a még marhára nem tudja, hogy mit akar, vagy mi a jó neki. A húgom most ugyanezt a hisztit műveli otthon, csak ő nem szakközépbe akar menni, hanem egy ugyanolyan gimnáziumba, ami van a szomszédban is, csak 40 km-rel odébb, mert oda jár vmi barátnője... ilyen alapon döntenek a 14 évesek. Szerencsére itt még meg van az a joga a szülőnek, hogy aláírja a felvételi jelentkezési lapot. :P Most komolyan... apuka jót akar, azt akarja, hogy ne egy gyárban szenvedj egy nap 12 órát egész életedben (hidd el nem olyan jó, próbáltam). Lesz egy érettségid, utána úgyis felnőtt leszel, és azt csinálsz amit akarsz. Az is lehet, hogy megtetszik vmi más egyetem, ami apunak is szimpatikus, vagy ha végképp nem, elvégzed azt a hőn ámított szakmát. És ti komolyan azt gondoljátok, hogy kevésbé lesz boldog, ha lesz egy érettségije, és netalántán még azt is meg tudja mondani, mikor volt a 2. világháború???