Ti ilyen esetben mit csinálnátok?

A gimiben igaza van. Utána ugyanúgy tanulhatsz szakmát. A nyelvvizsgában szintén, mert a magyar tudásoddal nem sokra fogsz menni. A jog meg...azt tényleg ne csináld, mert semmi értelme végig szenvedni egy csomó évet, mikor nem érdekel. Akkor sikeres sem lehetsz. Hátha addigra megpuhul. Vagy próbáld ki, hogy nem odamész, nem hiszem, hogy kitagad.

Én azt javaslom, oda menj, ahova te akarod. A te életed lesz építve és úgy, ahogy azt te döntöd el. Próbáld meg ezt édesapáddal megértetni.

Az én apukám is kikötött két nyelvizsgát anno, meg hogy csak gimibe mehetek. Az egyetemet is akarta, de először nem mentem, nem érdekelt. Ma már hálás vagyok neki, hogy nem szakmunkásba mentem, mert 3x annyit keresek, mint úgy kerestem volna fizikai melóval. 3 nyelvvizsgám van, kettő felsőfokú. Sikeres ember lettem és ezt sokban neki köszönhetem. Persze azt nem bírnám, hogy még a szakot is megválassza egyetemen, azt rám bízta. Lehet, hogy most nem akarsz tanulni, de az sem jobb mikor 10 órákat állsz a konyhában szakácsként vagy akármi. Nyilván sok a diplomás és igaz, hogy kapcsolat révén kerülsz be jobb helyekre, de pl. az én szakomon volt félév gyakorlat (turizmus-vendéglátás)és ott építettem a kapcsolatokat, jól teljesítettem, sokszor nagyon rossz volt, de megtartottak nem véletlenül. Most üzletvezető vagyok és pincérként kezdtem. (Diploma nélkül nem juthattam volna sokkal feljebb a ranglétrán.)

Nálunk is ez volt.Kikötötték hova kell mennem ált.isk-ba,aztán azt is,hogy melyik gimibe.Majd azt is,hogy melyik egyetemre.Most mit mondjak? 2évvel később fejezem be az egyetemet,mert k*rvára gyűlölöm.Az emberekkel se tudok jóban lenni,akik a szaktársaim...Lediplomázom és elhúzok jó messzire...

mondd meg apádnak, hogy döntse el mit akar: a gyereke boldog legyen vagy gazdag? mert ha azt válaszolja, hogy a boldogságodat szeretné, akkor mondd, hogy oké, mész abba a suliba, ahova akarsz...