Első találkozáskor hogy lehetett ennyire bunkó anyám párommal?

3 hónapja vagyunk együtt,több rövidebb-hosszabb kapcsolat után végre érzem hogy ő az akivel komolyan is gondoljuk.

Sok éve önálló vagyok,anyámék egyetlen egy pasit ismertek meg,őt is csak 1 év után.

Párom szüleit én 1 hét után már ismertem,eléggé családcentrikus (ami nekem még furcsa,én másképp nőttem fel),nagyjából normálisak.

Már egy ideje pedzegeti,hogy én is bemutathatnám a szüleimnek,igaz ők 50km-re laknak (mi egy városban és párom szülei is itt),igy eddig ez elmaradt.

Most viszont jöttek anyáék a városba,és hoztak nekem pár dolgom.Épp felujitok,igy csak ténylegesen beugrottak 15 percre.

Párom is itt volt épp,tudta hogy jönnek anyámék,anyámék nem tudták hogy párom itt lesz. Én nem igazán foglalkoztam ezzel,itt vagyok a kupi közepén.

Megjöttek,próbáltam bemutatni páromat,erre anyám körbevizslatta a lakást,kritizálta a virágokat,mondta a napi hülyeségét,majd távozáskor csak nekem köszönt.Rászóltam,hogy nem egyedül vagyok,és még ő huzta a száját.

Páromnak se elköszönni,de előtte is semmit nem szólt hozzá.

Tudom hogy a család nem megválogatható,de hogy lehet valaki ennyire bunkó egy idegennel? Semmit nem tud róla azon kivül,hogy vele boldognak érzem magam.

El is ment a kedvem hogy karácsony másnap együtt menjünk hozzájuk...bár igy már lehet párom sem fogja erőltetni...:(

25/N