Mit tehetnék, hogy picit jobb legyen? Teljesen magam alatt vagyok, és kiborultam, nem bírom

Előre is bocsánat, hosszú lesz.

Az a helyzet, hogy 19 éves egyetemista vagyok egy vidéki egyetemen. Utáltam az egyetemet is, meg a szakot is, ezért 1 év után otthagytam. Most lennék másodéves, de passzívon vagyok. Ez az egy év alatt meg akarom csinálni a nyelvvizsgát (a szóbeli már megvan), a jogosítványt akarom letenni, a pontok miatt újra kell érettségiznem két tárgyból, és diákmunkát szeretnék keresni, hogy legyen egy kis pénzem, mert egy pesti egyetemre szeretnék menni. Ez legalább fedezné a kollégiumot. Tegnap voltam állásinterjún, felvettek egy céghez irodai munkára részmunkaidőbe. Itt kezdődnek a problémák. Anyukám nagyon durván ellenőriz, és minden csak úgy lehet ahogy ő kitalálja. Nem akar Pestre engedni: megtiltja, megzsarol, megfenyeget, stb. (Igazából 2 éve is oda szerettem volna, de megtiltotta.) Hallani sem akar róla, mert szerinte nekem nem való kollégium, az albérlet pedig anyagilag költségesebb, illetve, még ha fel is vesznek, nem tudnám elvégezni az egyetemet. Itt a másik probléma, hogy ennyire nem bízik bennem, hogy képes lennék azt elvégezni amit imádok! Ebből kifolyólag a munkát sem engedi, mivel ha lenne pénzem mehetnék Pestre. Egyszerűen megtiltja. Most szeptember óta a nyelvvizsgára készültem itthon, egyszerűen már megőrülök, hogy folyamatosan itthon vagyok és tanulok, vagy ha nem, akkor kikapcsolódásképpen vele beszélgetek. A városban nincsenek barátaim, és minden rokon pesti. Szóval szinte nincs hova/kivel elmenni egyet sétálni vagy hasonló. Ezt már olyan szinten nem bírom, hogy pszichológushoz kezdtem el járni, anyukám miatt. Mindenbe beleszól a legapróbb részletekig, a frizurámtól kezdve, hogy mikor mehetek fel msn-re, kikkel beszélgethetek, stb. És már nem tudom hogy mit tehetnék, hogy kicsit visszafogja magát. Tudom, hogy elmúltam 18, és azt csinálok amit akarok, de ha szó nélkül jelentkezek Pestre, akkor abból hatalmas botrány lenne, és azt sem szeretném. Ja, igen, az kimaradt, hogy jövő héten nyelvvizsgázok. Folyamatosan azt hallgatom itthon, hogy úgyse fog sikerülni, és ha nem sikerül szétszednek, meg milyen mérgesek lesznek apukámmal együtt. Már teljesen önbizalom hiányos lettem, a hasam folyamatosan görcsöl a stressztől, enni sem tudok. Az a másik, hogy azzal is piszkál, hogy el vagyok hízva, pedig teljesen normális a testsúlyom (52 kb 168 cm-hez). Úgy érzem, hogy ha ez így megy tovább kiborulok és öngyilkos leszek vagy hasonló, mert már ezt nem bírom.

Kérlek segítsetek, mit tudok tenni, hogy jobb legyen?

Köszönöm szépen aki végigolvasta!

Egy elkeseredett 19 éves lány