Hogy ne sírjam el magam minden családi összejövetelen?
Későn születtem a családomban, mindig úgy érzem, hogy kimaradtam mindenből. a hozzám korban legközelebbi unokatestvér 9 évvel idősebb nálam. nagyon gyerekként kezelnek, és a család másik fele sokkal jobb helyzetben van. mindenki egyetemet végzett, néhányan házasok, én pedig most vagyok másodikos gimiben, a szüleim is jóval idősebbek az átlagnál.
Úgy érzem, hogy a szüleimen kívül nincsen senkim, barátaim sincsenek, velem még csak nem is beszélgetnek a családtagok és mindig csak azt érzem, hogy milyen kevés kellett volna vagy kellene ahhoz hogy máshogy alakuljon. alig várom, hogy idősebb legyek, de addigra még jobban késő lesz. Hogyan foghatnám fel ezt kevésbé komolyan? senkiről nem hallottam még hasonló problémáról, ez nem olyan, mintha 'egyke' lennék.
én is későn születtem. a tesóim is 14-15 évvel idősebbek mint én..kb veled egyidős vagyok most mék harmadikba:D
am. nem gáz egyáltalán..ha jól kijösz a családoddal akkor oké..bár azt nem értem miért nincsenek barátaid.
Hasonló a helyzetem, egyke, későn születtem, a közelebbi családban nincs is gyerek, a tágabban pedig minden velem egy generáció idősebb, már az első baba is megszületett. Őt persze körbeveszi a közelebbi családtagjai meg a öreg nénikék, úgyhogy a családi összejöveteleken összeszorítom a fogam és csendben üldögélek az egyik sarokban. Neked is ezt ajánlom, gondolom nem vagy velük napi kapcsolatban, a szüleiddel meg úgy nézem minden rendben (az hogy idősebbek, ne érdekeljen, enyémek is, és senki nem foglalkozik vele).
Ezen sajnos nehéz segíteni, persze lehet beszélgetni az idősebbekkel, de ebben a korba szerintem még túl nagy a korkülönbség, ha már mi is dolgozunk, jobb lesz. Felnőtteknél pl. 20 év nem számít, simán elbeszélgetnek.
Barátokat viszont próbálj meg szerezni, annak semmi köze a családodhoz. Az osztálytársaiddal nem érzed jól magad? Nem jársz semmilyen különórára, onnan nincsenek ismerőseid? Vagy a régi sulidból, szomszédból, stb.
Köszönöm. igazad van, csak az embernek sokszor jól esne arra gondolni, hogy több biztos pont is van az életében, és néha olyan, mintha kívülrők néznék egy szinte tökéletes családot. nem vagyunk mindennapi kapcsolatban, külföldön élnek, és ezért is szeretnék még egyszer-kétszer rájuk támaszkodni. de jelenleg alig várom, hogy elmenjenek...
a nem létező barátoknak tényleg nem ez a fő oka, csak ezért érzem még rosszabbul magam. és igen, az osztályom elég rettenetes, a különóráim többségére meg egyedül járok. ezt itt nem akartam egyből kifejteni, hogy rögtön teljes önfeltáró kiborulást tartsak minden másról is, pedig nem lenne olyan nehéz :)
Figyelj, csinalj ugy mint Robin Williams a holt koltok tarsasagaban. Allj fel az asztalra es ugy nezz le a csaladodra.
Tudod mit? Nezheted mashonnan is. Gondold azt, hogy kiont a gat es arvizkarosult lesz a hely ahol elsz, a hatalmas viz elmossa a hazatokat es a mentesben odavesz az anyukad meg az idos apukad. Na, akkor most kezdhetsz szomoru lenni, meg jaj de sanyaru a sorsom satobbi.
Ugye igy mar nem is olyan szomoru a helyzet? Orulj neki, h elnek a szuleid, hogy van kezed labad, hogy jarhatsz iskolaba, hogy a lehetoseg adott hogy barmit kezdj az eleteddel. Ha akarod elqurhatod, de ha van eszed, akkor valami hasznosat csinalsz vele!
Kedves 01:01, ennél nagyon hülyeséget nem is mondhattál volna. Akkor soha senkinek nem lehet semmivel problémája, mert afrikában meg ivóvíz sem jut. Bármikor lehet szörnyű eseteket találni, de attól ő miért érezze magát jobban???
Nem vágyhat arra, hogy a családjához közel kerüljön, mert van keze-lába, ház a feje felett stb?
Én pl. inkább éheznék, csak lenne egy normális emberi kapcsolatom.
én is rohadt későn születtem a családban,a legközelebbi unokatesóm 7 évvel idősebb nálam,a legidősebb meg 34 éves,és a gyereke egy évvel fiatalabb nálam..Tesóm nincs,viszont 10-en vagyunk unokatesók,és már mondtam,hogy nálunk is nagy a korkülönbség,de ennek ellenére semmi probléma nincs köztünk,a 7 évvel idősebb unokatesómmal napi szinten beszélünk,a nővére pedig az egyik legjobb barátnőm,és a többiekkel is elég sűrűn találkozok.Báár,mi régen mamámnak köszönhetően nagyon összetartóak voltunk,mama rendszeresen csinált közös programokat.Deamúgy a legidősebb unokatesmmal én is csak az utóbbi 2-3 évben kezdtem el jóban lenni,mert addig én is azt csináltam,mint te,amikor jött hozzánk: behúzódtam a sarokba.De egyszer kettesben maradtunk,és elkezdtünk beszélgetni.Kiderült,hogy baromi jófej a pasi:D
szóval szerintem próbálj meg beszélgetni velük,akkor rájönnek,hogy némmá': mégis csak tök értelmes ez a "gyerek",elég sok mindenről el lehet vele dumálni.
13/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!