Egy anyukának, apukának mi a legnagyobb büntetés a gyerek felől?

Lehet hogy így van, lehet hogy rossz úton járnak, lehet hogy tévednek veled kapcsolatban de egy dologban biztos lehetsz nem rossz szándékból teszik. Ha úgy érzed ez a kapcsolat köztetek már megjavíthatatlan akkor sem szabad "büntetned" őket mert ők a te szüleid, akik életet adtak neked, felneveltek. Ők is emberek és az emberek hibáznak. A gyerekek sokáig azt gondolják a szüleik tévedhetetlenek, tökéletesek és mindig igazuk van. Amikor felnövünk akkor meglátjuk hogy ők is bizony tévednek, nekik is vannak hibáik, sokszor nem is kicsik de az ember idővel elfogadóbb, megbocsátóbb lesz. Én jó példa vagyok erre mert mi édesanyámmal olyanok vagyunk mint a tűz és a víz, soha semmiben nem értettünk egyet és egyáltalán nem jöttünk ki egymással. Most már bevallhatom volt idő hogy én is úgy éreztem ahogy te, de most már más a helyzet. Tudom hogy a köztünk levő kapcsolat már ilyen marad, egyikünk sem fog megváltozni, én teljesen másképpen élem az életem ahogy Ő. Viszont ennek ellenére megtanultam úgy szeretni édesanyámat ahogy van, rengeteget tett értem, tisztelem és szeretem sok dolog miatt. Minden különbözőség és nézeteltérés ellenére nagyon jól tudom hogy a világon senki nem fog úgy szeretni engem ahogy ő, és ezt te se felejtsd soha el.

Egy kísérletet ajánlok neked, próbáld ki. Gondolom, mindig ugyanaz a menet: történik valami, elkezdetek veszekedni, a szüleid a fejedhez vágják, hogy milyen rossz vagy, te meg az övékhez, hogy nem értenek, stb. Ezt a mindig ismétlődő menetrendet játszmának hívják. Ha kilépsz belőle, vagyis teljesen másként reagálsz, ahogy szoktál, pl. duzzogás, stb, megváltozhatnak a dolgok. Pl. kiabálás helyett mondd, hogy ez most rosszul esett. Egy próbát megér, de következetesen csináld, ne csak egyszer. Szerintem.

A lényeg, hogy ne húzd fel magad, tudom, nagyon nehéz megállni, de szerintem a lényeg, hogy a nagyon összeveszős végkifejletig ne jussatok el, mert utána már tényleg nehéz kibékülni. Normális hangnemben beszélj, a flegmaság olaj a tűzre.

A legnagyobb büntetés, ha már nincs szüksége rá. Ha elmegy messzire, független, boldog életet él, és nem jelent számára többet az anyja, mint egy idegen.. Ha nincsenek benne érzések, se gyűlölet, se harag, semmi. Hiszen a negatív érzések is abból születnek, hogy az embernek szüksége lenne arra a bizonyos személyre.. A közöny a legfájóbb szerintem.