Tudom, hogy ilyen fiatalon nem kellene ezen gondolkodnom, de nem értem, hogy miért érzem ennyi évesen azt, hogy mellette akarom leélni az életem?

Tehát az a helyzet, hogy decemberben fogom betölteni a 18.életévemet és 2és fél éve vagyok együtt a barátommal, aki egyben az osztálytársam is. Soha nem veszekedtünk a 2 és fél év alatt és sose gondoltam más férfira, hogy mással jobb lenne, hogy más kell nekem. Tehát mondhatni a rózsaszín köd még mindig teljesen megvan. Amióta összejöttem a barátommal úgy érzem ő az igazi. Ő előtte volt egy fél éves kapcsolatom, de nála semmi ilyet nem éreztem. Valamelyik nap a mostani barátommal arról beszélgettünk, hogy mennyire furcsa és mennyire jó lenne az, ha a jövőben én lennék majd a felesége. Szerintetek ez csak egy álom lehet? Vagy csak ugye minden rajtunk múlik..?! Ő az az ember akinek bármit megmondhatok, nincs tabu téma. Mindent megoszt velem. Az én és az ő családja is csak ámul és bámul ránk, hogy mennyire összeillünk. Tehát semmi probléma a kapcsolatunkba, mindenki úgy tekint ránk, mint egy csodára. Azon gondolkodom, hogy lehet túl hamar találkoztam vele és lehet ez lesz majd a vesztünk és ezért lesz valami baj és ezért fogunk szakítani?! Szerintetek? Vélemény?