Más családjába is van olyan h két testvér gyűlöli egymást?

Igen! 29 illetve 35 évesek vagyunk, gyerekkorunk óta gyűlöljük egymást. Alapvető kommunikáció az megvan, de csak ami muszáj. Én vagyok a fiatalabb, én naiv még sokszor a közelmúltban is reménykedtem, léptem, aztán olyan magasról koppantam, hogy az már szinte fájt. Már most az érdektelenségig fajult. Megtanultam, hogy éljünk egymás mellett alap kommunikációval, mert sajna abban a helyzetben vagyunk, hogy egy házban kell élnünk, mióta ő elvált. Sajnos (?) ez már nem fog változni sosem.

Hát azért gyűlölni nem, de nem vmi fényes a kapcsolatom az öcsémmel. Én folyamatosan próbálkoztam nyitni felé, de ő cska akkor kedves, ha vmi kell neki... innentől meg minek törjem magam...

Nalunk is detto a helyzet. Nem gyuloljuk ugyan egymast de nem is fenyes a kapcsolat. A sogornom vaditotta el az ocsemet a csaladjatol. Neki a mi csaladunk ide beleertve ferjem es engem, plusz anyamat arra kellunk ha segitseg kell. Sosem kaptunk egy telefont, h szia h vagy, gyere at vacsira. De sorozatosan kaptunk telefont, el tudsz menni, felvenni a haz kulcsait, at tudod nezni a szerzodesem, meg tudod csinalni az adomat etc. es ilyenkor se nem egy h vagy, se nem egy koszonom. Sajnos en voltam a hulye aki onfelaldozoan segitett, sajat magamat a hatterbve szoritva, es ejjel csinaltam neki a dolgait. de ennek vege. pont most tettem pontot a vegere.

Én hányszor mondtam már, hogy most teszek pontot a végére! Sajnos amilyen hülyék vagyunk (már bocs), mindig remélünk, hogy valami megváltozik, csak aztán a végén mindig jön a nagy kopp. Aztán a szokásos mondat, hogy soha többet...Aztán kezdődik minden elölről. Nekem ez a tapasztalatom sajnos.

Igen. Nem mondanám, hogy gyűlölöm, de az elmúlt 10 évben csak vészhelyzet esetén beszéltünk egymással, egyébként szóba se állunk.

18.31es hozzaszolonak. Igen en is tobbszor mondtam es mindig utana segitettem mert a csalad, de leginkabb anyam zsarolasanak engedtem. nalunk alapveto problema h en anyam csaladjara utok o meg apamera es ket kulon vilag. apam csaladjaval nem tartom a kapcsolatot, megszuntettem es azota voltam boldog ember, mig az ocsemek ki nem jottek utanam. De most elhataroztam itt a vege a dolognak. Tesom nem tisztel sem engem sem anyamat es olyan alpari stilusban beszel, h eldontottem en ezt mar tobbet nem turom. Eddig elneztem a rossz tulajdonsagat de tovabba nem fogom es nem ilyen kornyezetben akarom a lanyom felnevelni. Anyamnak is megmondtam nem mukodik a kpacsolatunk nem miattam hanem o miatta, en beadolztam a sajat csaladomat hatterbe szoritva h o itt boldoguljon. Na ennek itt es vege. Kileptem es nem letezem a szamara tobbe.