Jó ötlet, amit teszek?

Nézd! Én is azok táborát gyarapítom, akik szerint nem nagyon kellene belefolynod ebbe!!! Az jó dolog ha a nagyid mögött állsz és támogatod ha kell, de ....

Nézd elmesélem a mi sztorinkat.

Mikor kicsik voltunk én és tesóm is szerettünk a mamánknál lenni. Mindig sütött, főzött és mindig mosolygott... aztán anyám gondolt egyet és összeveszett a szüleivel, vagy ők velük már akkor sem tudtam mi van a háttérben ( ez kb az én ált sulis ballagásomra tehető, elvileg azért mert apám otthon azt mondta a mamámnak: "adja csak ide mama a virágot" -persze kedvesen...ami szerintem nonszensz...) Szóval teltek múltak az évek, majd jött a szakközepes ballagásom, addigra kibékültek, megint családi összeröffenés meg minden...aztán megint összevesztek valamin...megint fújni kellett rájuk ( anyám miatt mert ezt ő előírta nekünk, "különben nagy bajok lettek volna otthon" - mindig ezzel fenyegetőzött... majd sikeresen felvételiztem egy fősulira, aztán pár évre rá, megint kibékültek, persze nekünk meg jó pofát kellett vágni a dologhoz... rövidre fogva a dolgot a mamám nem sokkal rá rákos lett, majd meg is halt. Volt hagyatéki tárgyalás amelyen állítólag ( mi nem mehettünk el - anyám megtiltotta, így csak tőlük tudom (?) vagyis csak hallottam, hogy a papám mindenféle szir-sz@rnak elhordta az unokáit is...persze ebből mi igaz vagy mi nem azt máig nem tudjuk a testvéremmel)...aztán megint volt jó pár év mikor nem állhattunk szóba a papámmal... igazából nekem semmi bajom nem volt vele, velem mindig is kedves volt, de hát fősulira jártam, ha tartottam volna vele a kapcsolatot, akkor anyám szó szerint kitett volna, és nem tudtam volna befejezni a sulit ( ezt a zsarolást soha nem fogom elfelejteni neki - ma már tagadja hogy ő ilyet mondott volna valaha, hát persze, miért is ne, nemde?). Egyszer csak összefutottunk a papámmal (én + apám) ... jó kedve volt, örült hogy látott minket, de egyben meg is volt törve...este anyámnak mondtam, hogy nagyon gondolja át hogy ki akar-e békülni az apjával, mert nem sok ideje van már hátra... nagyon megdöbbentem mikor azt láttam az arcán, hogy örül... ja igen elég jól le tudom olvasni az emberek arcáról az érzelmeiket... megdöbbentő volt... aztán rá egy évre a papám is elment... azóta anyám testvére és a férje rádöbbentek hogy egyedül maradtak egy nagy családi házban és kellenek rokonok...így hát legyünk jó testvérek felkiálltással anyámat ismét becserkészték... De! csak anyámat... én kijelentettem, hogy vagy 5x összevesztetek nekem erre nincs igényem, hogy 6x-ra is hülyét csináljanak belőlem, nem vagyok marionett bábu...

Anyám most meg azért fúj rám, mert megmondtam neki, hogy nem vagyok hajlandó ebbe a játékba részt venni, persze azt rögtön elfelejtette,, hogy ameddig ők rosszban voltak, addig mi teljes vállszélességgel kiálltunk mellette...

Érdekesség és a történet lényege az lenne, hogy ameddig a mamám és a papám élt addig arra fogta anyám, hogy nem megyünk le mert a testvérével nem akar találkozni (együtt laktak egy 2 emeletes házban), majd mikor a mamám meghalt, akkor meg azzal jött elő, hogy a papám kiborult a hagyatéki tárgyaláson és beszólogatott...stb. Igazából testvéremmel soha nem tudtuk hogy kire és miért haragszik anyám. Az feltűnt már gyerekkorunkban hogy amikor mi lementünk a mamáékhoz, akkor a papám egyből beült a kocsiba és elment horgászni... apám erre azt mondta hogy nem szeretett minket (unokákat). Furcsa mód -most kezdek felnőtt fejjel ráeszmélni - hogy jó párszor voltunk vele horgászni kettesben (papa + én)...szóval szerintem nem velünk volt gondja!!! És ezt utálom: mindenki mindenkire ujjal mutogat, miközben az eredeti okokat nem tudjuk... na és ebből kifolyólag döntöttem úgy hogy ha anyám nem őszinte velem, akkor menjen a sunyiba, nem leszek a játékszere

Szóval sok minden lehet a háttérbe, amiről te nem tudhatsz... lehet mikor anyád 16-18 volt akkor a mamád ki akarta dobni őt, és / vagy albérleti pénzt kért tőle... (akkoriban elvárt dolog volt hazaadni a fizu 90%-át) ha így vesszük akkor végülis most igaza van anyádnak, nem?