Miért nem képes a saját lányának semmit adni, ha mások között viszont szétoszt mindent?

17 éves lány vagyok. Édesanyám 1 éve munkanélküli. Fél évig egy tanfolyamot végzett el, azóta azonban munkát még nem talált. Rengeteg helyre beadja a jelentkezését, de a feléről még csak visszajelzést sem kap egyáltalán. Nagymamám (az ő édesanyja) nyugdíjas, egész életében sikeres volt, biztosítóban dolgozott, mára több millió Ft-ja van a bankszámláján. Anyukám havonta 30 ezer Ft munkanélküli segélyt ad, ebből kellene engem és saját magát eltartania (én természetesen édesapámtól is kapok pénzt). Még mikor munkanélküli lett, az után 1-2 hónappal kért az ő édesanyjától 100 ezer Ft-ot, amiből mindig hozzárakott a segélyhez, így az a 100 ezer Ft. szűk fél év alatt fogyott el. Akkor ismét kérnie kellett ugyanennyi pénzt, ami nemrég fogyott el (nagymamám egyiket sem adta szívesen, a 2.-at már éppen hogy csak odavágta azzal a kísérőmondattal hogy "Tessék, ezzel el vagy intézve."). Mostanában ismét kérnie kellene, de most már egyáltalán nem akar nekünk adni, ő maga viszont épp hobbitelket akar venni magának 3 millió Ft-ért és az ismerőseinek, akiknek "szegényeknek olyan nehéz az életük", több ezer Ft-ot, élelmiszert osztogat szét havonta. Tőlünk egyetlen egyszer nem kérdezte meg az egy év alatt, hogy szükségünk lenne-e valamire. A vejének (apukámnak) is bármilyen nagyobb kiadása van, kérés nélkül rögtön a kezébe nyomja az összeget. Az nem érdekli, hogy a lánya most már szó szerint egy zacskó húst nem tud venni.

De miért csinálja ezt? Minden ismerősét és az apámat is egyfolytában csak ajnározza, a lányára viszont soha nem mond egyetlen dicsérő szót se, mindig csak szidja. Normális az ilyen szülő egyáltalán? Esetleg tudunk rá valahogyan hatni?