Én miért nem tudok semmit arról, hogy a nagymamámnak a nagymamájának a nagymamája ki volt?

Ha jól számolom az már a harmad-ükszülőd aki kb 200 évvel ezelött élt. Egyrészt nehezen elérhetőek a nyilvántartások abbol az időszakból már, másrészt a nemesi családokat leszámítva ezeket szinte senki bem tartja számon.

Ez van, 100-150 év alatt egy átlagember a teljes feledésbe merül már.

Mikor a nagyszüleim meghaltak 2020-2021-ben nekiálltam családfázni (ők sok iratot, sőt fényképet elraktak még az 1900 éves elejéről is), így "könnyű" volt. De ahogy a 4-es válaszoló is írja, ha nincs nemesi ág a családban 1850-től visszafele menni már, 1800-tól meg szinte lehetetlen, főleg ha mondjuk generációkra visszamenőleg földműves, zsellér, hasonló volt a kedves ős.

Családfakutatóval lehet játszani ilyen esetben, de akiről te beszélsz (nagymama-nagymama-nagymamája), még legjobb esetben is -ha kb 30 vagy, mint én-, valahol 1820 körül születhetettek ezek az emberek, az már az erősen nehéz kategória és jó sokan is vannak (neked van 2 nagymamád, akiknek szintén volt 2 nagymamájuk, akiknek szintén volt 2 nagymamájuk :) ) mind más-más élettörténettel.

És sajnos, vagy nem sajnos szintén a 4-es válaszolónál a pont. Átlagemberre addig emlékszenek, amíg él valaki, aki emlékszik rá. Dédpapámra én még emlékszem, de 2070 körül miután meghaltan, már senki nem fog az 1911-ben születettre emlékezni. Tehát valóban, legjobb esetben is kb 140-160 évre van "kitalálva" az emlékünk.

Én amúgy magam kutattam fel a family search-es anyakönyvek segítségével a családot. Ehhez is kellett info a szülőktől/nagyszülőktől, hogy el tudjak indulni.

Egyik irányból az én őseim is nincstelenek voltak (napszámos, földműves, inas stb.). Másik oldalról minden ágon viszonylag ritka vezetéknevek voltak (szóval nem a millió Kovács és Nagy közül kellett rájönnöm, hogy melyik volt a rokonon) illetve főként kisebb falvakban éltek, ahol még manuálisan is át lehet nyálazni az anyakönyveket viszonylag gyorsan.

Így vannak ágak, amikkel egész sokáig eljutottam. Ezek jellemzően azok az ágak, ahol keveset költöztek az emberek.

Más ágaknál elakadtam viszonylag hamar.

Talán egy picit pontosabb lenne a kérdés, hogy "kik voltak". Nagymamánkból eleve 2 van (anyai és apai). Nekik is van 2-2, azaz ők már négyen vannak. És ha ennek a négynek vesszük a nagymamáit, akkor abból pedig 8 élt.

Ha azonban a férfiágat is belevesszük, akkor kiszámolható, hogy a nagyszüleink nagyszüleinek nagyszülőiből összesen 64 volt, s ezekből fele annyi, azaz 32 nő volt. Eddig a generációig, a családfánk ágain - szüleinket is beleértve - összesen 63 férfi és 63 nő foglal helyet.

Gyerekként elvileg lehetőségünk volna (ám ez mégis ritka) az összes dédszülőnket ismernünk (ebből 8 van), és megtanulnunk róluk valamit. Ha ezt a dédszüleink is megtették (volna), akkor - amikor a dédszüleink még éltek - mesélhettek volna ők is a sajátjaikról nekünk. Így lehetőségünk lenne arra, hogy a kérdésben lévő generáció tagjairól tudjunk valamicskét. Sajnos azonban ez a visszaemlékezés ma sem szokás, és régen sem volt az.

Talán jobb is így.