Anyai vagy apai nagyszüleid szereted jobban?

#29 Na, ne is mondd, apai nagymamám nekem is jehova tanuja.

Anyai nagyszüleimet jobban szerettem (sajnos arról a részről már csak mamám él), apai nagyszüleimmel sem volt bajom kisebb koromban, de mamám nagyon nehéz eset. Mint említettem jehova tanuja, és kisebb korunkban folyamatosan térítgetni akart minket. Amikor tesóimmal kicsik voltunk (ovis korúak, vagy még annyi sem), többször átjött, és azzal ijesztgetett minket, ha nem állunk át az ő vallásukra, akkor Isten meg fog minket ölni, mi pedig folyton sírtunk emiatt. Vagy ha nem mentünk el velük gyülekezetre, akkor biztos anya tiltotta meg nekünk, mert nem akarjuk, hogy vele legyünk, stb... de ez még a kisebbik rossz, ezzel már úgy megbékéltem.

Nagyon-nagyon sok dolgot tudnék vele kapcsolatban felhozni, konkrét regényt lehetne írni róla, főleg ha még mellécsapjuk a nagynénémet is (a lányát).

Anyai nagyszüleimmel mindig jobb volt a kapcsolatom.

A szüleim még a születésem előtt elváltak, az anyai nagyszüleim közül a nagyapámat ismertem a nagyanyám meghalt még fél éves koromban. A nagyapámat imádtam, velünk együtt élt, nagyon sokat foglalkozott velem. Apai nagyszüleim közül a nagyanyámmal találkoztam kb. kétszer, de sz**rt rám, az unokaöcsém volt a kedvenc unokája. Nagyapám már nem él, 14 voltam, amikor meghalt, a nagyanyámmal meg nem tudom mi lehet.

26/L

Egyedül az anyai nagymamám él, őt nem ismerem, mert nem kíváncsi rám, ahogy a férje sem volt az.

Az apai nagyszüleimet nagyon szerettem, együtt is laktunk velük amíg éltek.