Meddig házasodtak egymással unokatestvérek, és mikortól tudták már, hogy ez nagy hiba, illetve mikortól büntetendő?

Bizonyáea sokan emlékeznek Dr. Czeizel Endre orvosgenetikus előadásaira a tévében, vagy olvasták a könyveit. Tőle hallottam, hogy az első unokatestvérek (akiknek a szülei voltak testvérek) házassága nem ajánlott, mert ha egyikük szülője ártó gént adott át a gyermekének, akkor ez a gyermekben még nem "hígult" (ő talán más szót használt, de nekem ez jutott eszembe) elegendő mértékben ahhoz, hogy kellően csökkenjen az átörökítés valószínűsége. Mindenképpen ajánlott gyermektervezés előtt genetikai vizsgálatot csináltatniuk annak megállapítására, hogy mekkora az átörökítés valószínűségének százalékban kifejezett értéke.

Második unokatestvérek (akiknek a nagyszüleik voltak testvérek) ez már kisebb kockázattal jár, de a genetikai vizsgálat náluk is nagyon ajánlott.

Magam is ismerek két házaspárt, akik másod-unokatestvérek, de a felnőtt gyermekeik genetikailag nem terheltek (eddig nem mutatkozott ilyen terheltségük).

Ssaa....

Érdekes, itt egészen mást mond Czeizel Endre....

[link]

Én bizonyára sokkal-sokkal korábban hallottam Dr. Czeizel előadását a tévében, mint amire az ATV utal.

Gondoljunk csak bele józan paraszti ésszel: pl. van két édestestvér (akik pl. az öröklődő gluténérzékenységgel terheltek) és a gyerekeik első unokatestvérek lévén - összeházasodnak. Az ifjú pár esetében mégiscsak nagyobb a valószínűsége, hogy két génjük hamarább összetalálkozik és átörökítődik, mint akkor, ha az egyik szülő japán (ha jól tudom a japánok nem gluténérzékenyek), azaz csak egyedsül a másik hordoz ilyen géneket.

Nagy a gyanúm, hogy a cikket Dr. Czeizel nem ellenőrizte és az újságíró írt hete-havat. Ha mégsem, akkor tévedtem. Elnézést!

#13 Az a baj, hogy a genetikába pont, hogy nem józan paraszti ésszel kell belegondolni, mert ennél milliószor bonyolultabb. :D Ha ilyen egyszerű lenne, akkor jó rég tudnánk már mindent az emberi test működéséről, holott még ma is vannak komoly, megmagyarázatlan kérdések.

Egyébként számomra sem szimpatikus a gondolata két unokatestvér házasságának, annak ellenére, hogy nem büntetendő valóban, és genetikailag sincs lényegesen magasabb rizikója, mint két idegen házasságának. Egyszerűen természetellenes számomra, hogy két ember, akik egy családban nőttek fel, rokonokként ismerik egymást gyerekkoruk óta, ilyesféle érzéseket kezdjenek el táplálni egymás iránt. Neveltetés kérdése, aminek nincs köze az ésszerűsséghez.

Tudod, nem mindenhol nönek az unokatestvérek együtt föl.

Nálunk pl. az unokatestvéreimmel 18-20 évesen ismertük meg egymást, mert egyrészt a családok elég messze laktak egymástól, a közös nagyszülök nem tartották a kapcsolatot semelyik oldallal és így nem volt semmiféle közös pont.

Magyarul nem egy családban nöttünk föl, nem rokonként ismertük egymást (hanem sehogy sem), semmivel nem voltak mások, rokonabbak, mint bármelyik haver.