Változhat még a kapcsolatom anyukámmal?
Úgy érzem, hogy akármit elérhetek, soha nem fogok megfelelni neki, olyan, mintha utálna... mindig másokhoz hasonlítgat (részletek itt: http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__csaladfa_.. megbeszélni nem tudom vele a dolgot, évek óta próbálom rendezni a kettőnk kapcsolatát, de nem megy és lassan már beleőrülök ebbe az egészbe. Úgy érzem, hogy kiteszem a lelkem is, de folyton csak bánt és amikor nyitnék felé, másnap rögtön kést döf a hátamba. Ha beszélgetnék vele felnőtt módjára, akkor soha nem hallgat végig vagy ha elmondhatom a gondjaim, egyik fülén be, a másikon meg ki...
Már belefáradtam mindebbe és szeretnék elköltözni otthonról, mert ebbe belepusztulok lassacskán. Most már ott tartunk, hogy csak akkor szól hozzám ha valamit akar tőlem, vagy ha valakit elő kell venni, pedig egyáltalán nem szolgáltam rá.
Mégis mit tehetnék még?
Érdemes egyáltalán tovább próbálkoznom?
válasza:Aranyos vagy, de már rengetegszer megkérdeztem, hogy miért ilyen velem, de azt mondja, hogy csak beképzelem. Pedig nem, látom hogy mennyire másképp viselkedik húgommal, aki kb. meg se érdemli.
Minden házi munkát megcsinálok a többiek (és anyukám) helyett, nem vagyok rossz tanuló, nem hozom anyukám kellemetlen szituációkba, szóval ha ennyire semmibe vesz és csak szidni tud, lehet, hogy meg se érdemli azt, hogy én éveken keresztül őrlődjek amiatt, hogy hogy lehetne rendes kapcsoltunk.
válasza: válasza:Nekem az apám ilyen, szerintem féltékeny rám amiért egyetemre járok, ő meg az érettségit se tudta megszerezni.
Folyamatosan megjegyzéseket tesz arra a szakra ahova járok, sose dicsér meg, nem mondja, hogy okos vagyok, és még azt se hallottam a szájából soha, hogy "de jól nézek ki", szóval ő az életem minden területén egy nagy 0-nak tart és szeretné mindezt velem is elhitetni.
Ráadásul alkoholista és könnyen felkapja a vizet, hogy szépen fogalmazzak.
Szerettem volna egy jó apa lánya kapcsolatot kialakítani, de ez egy egyoldalú kezdeményezés és apán nem is látok semmilyen érdeklődést az irányomba.
És valljuk be őszintén ami 19 éve alatt nem alakult ki azon már nem lehet segíteni.
Én az elköltözést választottam, úgy érzem egyedül és kicsit nyomorogva is jobb lesz nekem mint egy kőbunkóval.
Úgy éreztem, hogyha tovább is egy levegőt kell szívjak apámmal vagy bekattanok vagy pedig öngyilkos leszek.
Szerintem te is változtass, költözz el a lehető legmesszebbre tőle, és feléje se nézz csak évente egyszer, szerezz egy aranyos megértő barátot és barátkozz össze a szüleivel!:)
Hidd el bánni fogja az "anyád", hogy így bánt veled ha majd öreg lesz és nem lesz ki ápolja.
Szerintem te minden elképzelhetőt megtettél, hogy változtass ezen a kapcsolaton, törődj bele, hogy ezzel csak a drága idődet pazarlod egy olyan valakire aki meg se érdemli.Halhass rám, menj el és ne legyen lelkiismeret furdalásod.
válasza: válasza: válasza:Én is ismerek ilyen családot ill anyát.Borzasztó. A gyerek szeretetre megértésre beszélgetésekre vágyik megprobál megfelelni, de semmi se jó.
pl szeretné ha néha napközben felhívnák a szülei gondolnának rá , hogy hogy van mit csinál stb , de sose teszik meg.
Élete fő bűne , hogy elsőben megbukott a gimnáziumban. Igaz azóta nagyon jól tanul, építésznek készül, de ez semmi nekik.Megbukott és ezen rágódnak évek óta elszalasszák azt az időt amit szeretetben élhetnének együtt.
Nagyon sajnálom az ilyen szülőket nem tudják mit vesztenek.
Ha lehetőséged lesz menj el otthonról és te ne legyél ilyen a gyermekeddel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!