Mit kezdjek anyósommal? ( Kicsit hosszú)

Párommal másfél 2 éve vagyunk együtt. Harmónikusnak mondanám a kapcsolatunkat, mert jól kijövünk.

Összességében a családjával is elég jól megvagyunk, mind eddig azt hittem teljesen rendben van minden.

Amióta együtt vagyunk a párommal, rendszerint mindig segítek nekik. Vezetem a háztartást ha anyós távol van, ha ott is van besegítek, pedig nem élek ott.

Azt hittem kedvel engem, talán azért is mert a legelején megtaláltuk a közös hangot. Szakácsként dolgozom, mint ami ő is volt világ életében csak mostanra a nyugdíjas éveket tapossa.

Én voltam ott mikor külföldön csavargott és műtötték a párom, én főztem rá és az édesapjára aki 70 éves. Nem egyszer, nem kétszer. Én mentem ki a kertbe segíteni. Mindig próbálok segíteni, és én tényleg nem várok ezért vállba veregetést csak nem értem akkor hogy jöhet elő ilyen szitu.

Anyósom intézet plusz bevételt a hétvégére. Lakodalmak, minden hétvégén. A helyzet az, hogy amíg ő 1800/óra díjban van, én nekem 500 ft/órában kellene dolgozzak.

Mondtam neki, ez így nem működik. Beszéljünk a fiatal emberrel mert nem ebben lett megállapodva az én bérezésem kapcsán sem.

De nem hajlandó se telefonálni se semmi. Elkönyveli mint jó múltkor, hogy nem megyek, pedig mennék de nem szívesen dolgoznék 20-21 órát fix 10 ezer forintért amíg ő óránként megkapja az 1800-at. Én nem várom el mesterszakács bért kapjak de ennyi erővel elmehetnék közmunkára is.

Rendszerint akárhányszor vele dolgozom valahol, nem fizetnek ki jól mert "mindig kevesebbet adtak mint igértek"... De azért évről , évre vissza megy ugyan ahhoz. Logikus volna aki sokadjára átver, már másodjára sem megyek vissza nem hogy 20-szor.

Olyan érzésem van lenyúlja a bérem, nem értem miért nem hajlandó beszélni az illetékessel, de a telefon számot nem adja meg felhívhassam hogy találkozhassak vele, egyeztessek én.

Különálló szakács vagyok, nem várom el helyettem beszéljen, egy szóval sem mondtam nem megyek. Arra hivatkozik hogy alig ismeri, nem akar szemtelen lenni. Ez nem szemtelenség, a maga bérét is megkapja de nézzem azt hogy 5 alkalom 50 ezer forint. Duplája kéne legyen. Minimum.

Aztán, a mai nap meglátogatta anyósom a nagymamám. Elmondott neki mindennek hogy "neki 10 ezer forint nem pénz..." (Mintha lemondtam volna, vagy mint aki a kicsit nem becsüli)...

Szeretnénk párommal család alapításra spórolni, megmondom őszintén nem fogok azért dolgozni hogy a különbözetem a lányánál landoljon mert épp a hónapban 2.telefonját töri el és nem tud magának venni újat.

Nem akarom éket verjen a két család közé ez, mert a párommal komolyan gondoljuk egymással csak ez nekem kicsit dúrva.

Elmondta mennyire elege van belőlem,meg a páromból, férjéből, és mindenkire kígyót békát mondott.

( Egyidős a mamával, barátnőnek tekinti)..

Csak a mama nekem elmondta mert valamilyen szinten rám tartozik.

Engem érint.

Én nem akarok port kavarni a párom közé és az anyja közé, a mamát sem akarom bemártani tudok róla de már nem tudom mit csináljak. Tiszta ideges vagyok, olyanokat mondott rólam hogy " nekem a munka az büdös"... De a lányának akit családostól egyik napról a másikra oda költöztetett zokszó nélkül az végre tőle ment el dolgozni.. Start munka programban van... Azt nem tette hozzá, de a kapa nyelet nem tudja meg fogni se a fakanalat főzzön. Ebben a faluban nem is kell az önkormányatnál dolgozni, a szomszédba átsétál mert ott van és megy is haza. Egész nap iszik, netezik meg bagózik, ennyi a tehetsége,de én meg a párom milyen semmire kellőek vagyunk.

Nem akarom a páromat se felbújtani azzal elmesélem neki a dolgot, én nem szólhatok neki, mert lebuktatom a mamát de nem akarom még egy ilyen történjen mert senki madara nem vagyok.

Ti mit tennétek a helyembe?

24/L