Ti mit kezdenétek ezzel a helyzettel amibe anyós hoz?

Tipikus anyós probléma,ahol a fia mindenre rábólint.Nem egyedi eset sajnos.

Ne a férjed beszéljen vele,mert abból semmi jó nem sül ki,végül az anyósod akarata érvényesül.Te mond meg,hogy mit akartok,és hadd döntsétek már el ti,hogy mit vesztek és milyen nevet adtok a saját gyereketeknek.

A férjed beszéljen vele. De nem fog.

Majd rájössz, hogy minden anyós probléma tulajdonképpen annak a tünete, hogy a férjeddel van probléma. Ő nem tud leválni, ő nem állítja le, ő akar megfelelni.

Lesz itt még probléma.

Most állj a sarkadra mert véged lesz, anyós ki fog készíteni idegileg! Felnőtt nő vagy, állj ki az elképzeléseidért, az elveidért, a gyerekedért. Ha finoman fogalmazva nem érti meg az anyós, akkor lehet szintet lépni, erőteljesen szólni. Ha abból sem veszi a lapot, akkor ki kell zárni az életetekből. Ha megsértődik?... Nos, az a legjobb, legalább nem megy az agyadra többet.

Én elhajtottam anyósomat, sajnos nem volt képes megérteni, hogy a kisbabámat magamnak és a férjemnek szültem, nem neki, kicsit tovább gondolta a szerepét. Sajnos nem működött együtt, kifejezetten a kérésem ellenére viselkedett.. De most legalább tudja hol van a helye a családban. Sajnálom, hogy a férjed nem áll melletted, szörnyű lehet így élni, pláne terhesnek lenni egy ilyen gyermeklelkűtől.

Most állítsd le, mert később rosszabb lesz!

Vásárolj be magad! Amit anyós hoz nézd át, aztán ami nem tetszik vidd el a védőnőhöz, biztos van rászoruló családja, akinek jól jön. Vagy ha nagyon drasztikus akarsz lenni, akkor anyós szeme láttára kidobod a kukába, mikor odahozza.

A férjednek kell - nem is annyira helyre tenni az anyját, hanem kiszabadulni a megfelelési kényszerből. Sőt (bár eső után köpönyeg), elhibáztad a sorrendet: előbb kellett volna a férjnek "felnőtté" válni az anyjával szemben is, és csak ezután belevágni a gyerekcsinálásba.

Egyébként nyilván bizonyára majd te leszel a bűnbak, mert te hergelted a férjed az anyjával szemben, hiszen addig, amíg te nem léptél a képbe, minden szép és jó volt köztük, ugyebár. (Szóval módosítanám a fenti megjegyzésemet: a férjednek nem a gyerekcsinálással kellett volna várnia, hanem a párkapcsolattal...) De minél tovább vártok a határok kijelölésével (lehetőleg ne veszekedéssel, hanem nyugodtan közölt és következetesen betartatott szabályokkal), annál nehezebb lesz.