Nem akarok a párom családjával lenni. Már akkor ideges leszek, ha 2 percre meghallom az anyját rikácsolni a telefonba. Kezdenek megsértődni, hogy nem megyek hozzájuk. Hogy kezelhetném?

3 éve vagyok együtt a párommal, szerencsére az ország másik végében, anyóséktól 600 km-re találtunk lakást. Utoljára karácsony előtt voltam náluk 2 napra.

A 3 szobás házban alapból 9-en laknak (ha mi megyünk 11-en vagyunk), 4 aprócska gyerek is van. Ki nem állhatom a gyerekvinnyogást. A nevelés az hogy ütik egymást és egész nap a tabletet nyomják...

Anyós egész nap ordibál az idegesítő hangjával. Mindenki szavába vág, azt hiszi mindenben csak neki van igaza. Ha a szomszéd azt mondja, a hó piros, elhiszi és úgy van.

Nagyon zsíros ételeket esznek, szinte mindig disznótoros van nálunk. Nem eszek ilyen kajákat, inkább viszek magammal...akkor az a baj, hogy miattam fáradoznak (???) és semmibe beszem. Ha veszek belőle egy keveset, az a baj, hogy miért nem többet, nem tisztelem őket.

A tesója is állandóan üvölt mindenért.

Az apja mindenben amondó.

December elején voltam utoljára, megmondtam, nekik, hogy szeptemberig biztos nem megyek. Azt hitték viccelek. Előtte 2 havonta jártam hozzájuk.

Hetente 2x anyós felhív, hogy de sajnálhatom hogy a múltkor nem voltam, mert a párommal ide-oda mentek. Húsvétra sem voltam hajlandó menni, de most is próbálnák bennem a bűntudatot kelteni, mert a kaja ilyen finom volt, meg nem hiszik el, hogy nincs rájuk időm (10 óra vonattal), meg hát biztos nem olyan drága a jegy (oda-vissza 12.000 ft).