Kötelességem minden családi programon rész venni? (párom családjáról van szó)

Itt van a húsvét ugye , és kezdek megint besokallni mert megint megkaptam , hogy mivel egy napra kivágtam magam a programokból így megbántok embereket..legalábbis párom apukája szerint..

persze igaz nem győzte hangsúlyozni, hogy ő megérti de azért mégis megbántok vele embereket ha nem megyek, mert ez nekik fontos.

Erről az egészről annyit kell tudni, hogy 4 napból 3 napra szerveztek ők programot és egy nap mentünk az én családomhoz...

Amúgy meg készülök /vagyis készülnék a nyelvvizsgára ami egy hónap múlva lesz, január óta minden áldott nap pipálom az órákat , hogy mennyit tanultam aznap de mégsem ment a próbavizsga így most szeretnék minden erőmmel azon lenni, hogy még többet tanuljak, no de ugye mindig van valami.

Most már csomó programot lemondtam, párom egyedül ment (baráti programok főleg) de állandóan van valami ha nem a barátok miatt akkor a család...már a hétköznapokat jobban szeretem, mert olyankor több időm marad tanulni munka után fáradtan mintha hétvége lenne.

Én nem tudom, hogy tudnám ezt kezelni..

Amúgy én szépen megmondtam egy családi vacsorán , hogy nem tudok menni vasárnap az egész délutános programra mert tanulnom kell, és úgy érzem, hogy párom anyukája és papája is megértették...akkor nem értem , hogy mi ez ?

No meg megkaptam, hogy ő anno este 11 kor állt neki tanulni és másnap kelt dolgozni akkor miért nem osztom be jobban az időm..

Így is minden nap 6 óránál többet nem alszom, ami miatt zombi üzemmódban dolgozok egész nap tömöm magamba a kávét , hogy kicsit éber tudjak lenni és igen van , hogy olyan hulla vagyok , hogy le kell feküdnöm délután csak egy fél órára , hogy fogjon utána az agyam.

Fáradtan nem lehet tanulni. (vagyis elnézést, tulehet hogy gáz vagyok de nekem nem megy).

Amúgy meg imádom, ha azt mondják nekik elég 5 óra alvás hát nekem rohadtul nem és szerintem az emberiség nagy százalékának nem elég.

Fáradt vagyok és már unom, hogy mint ahogy eddig is mindig azt nézzem, hogy kit mikor bántok meg.

Miért kell nekem ugrálni mindenkinek?

A barátokkal is elég durva volt a helyzet, míg nem 2 alkalommal amikor megsértődtek, hogy haza szeretnénk menni párommal és nem bulizni akkor rájöttem, hogy bármit teszek nekik nem elég..hiába ugrottunk mindenkinek rögtön, ha lemondtunk egy programot akkor ment a sértődés..nekem ez nem hiányzik és mélységesen elszomorít.

És azt gondolom, hogy ezt most kell megfékezzem, mert ha mindig ugrálok , akkor nem lesz egy szabad hétvégénk sem párommal, hogy akár kettesben legyünk...(bár őszintén erről már lemondtam , olyan szinten , hogy már nem próbálom elintézni, hogy kettesben legyünk mert úgy sem jön össze) .

Mit tegyek? Mennyire kell mindig alkalmazkodnom?

Hosszú távon úgy érzem nem fog jól kihatni a kapcsolatunkra sem ez a folyamatos megfelelés mindenkinek...:S

Az ember dolgozik hétköznap szaladgál egész nap, én most folyamatosan tanulok és nincs idő egymásra , később ha gyerekek lesznek akkor gondolom még kevésbé tudunk kettesben lenni, de ha akkor is folyton meg akarok felelni valakinek akkor az csak a páromon fog levezetődni...

Mit tegyek? Mi a helyes?

Amúgy kedvelem párom családját, de a sajátommal alig találkozok (heti egyszer) és kicsit ez is bánt, hogy akkor miért kellene a másik családjával több időt töltenem.

Ő menjen engem nem zavar, sőt...mindig mondom, ha hívja papája, hogy hívja vissza , menjen segíteni neki, de nekem nincs mindig kedvem menni..no meg így a vizsgára készülés mellett...és ok lehet csak egy óra vagy 2 óra lenne, de pont elég ahhoz , hogy kizökkenjek a tanulásból és utána megint nehezen tudok nekiállni újból.

Volt már valaki hasonló helyzetben?

Amúgy elég lelkizős típus is vagyok. Tényleg nem akarok senkit megbántani, de érzem hogy hosszú távon ez a sok program a kapcsolatunkra lesz rossz hatással, pedig imádom a párom és amikor sikerül többet kettesben lennünk akkor mindig béke van és nyugalom köztünk, de ahogy besűrűsödnek a programok , már érezhetően feszült közöttünk a hangulat. ( és ez alatt nem csak a családi programokat értem, hanem a barátok folytonos bejelentkezését, akiket szintén mindig megsajnálunk és nem tudunk lemondani.)