Jól tettem hogy nem mondtam vissza?
Bocsánat hogyha hosszú lesz, de nem tudom felvázolni kellőképp a helyzetemet nélkül.
A férjem családjáról van szó (németek, ha ez számít). Hárman vannak testvérek, a férjem a legidősebb, az első gyerek. Az édesanyja kiskora óta kivételezik vele, a testvérei kárára. Ennek az lett az eredménye hogy a középső sógorom utálja a férjemet mint szrt. Engem sem szeret anyósom, megpróbált fúrni is mert 'betolakodó' vagyok, de a férjem leállította. Azóta csak ilyen passzív-agresszív, pl. "Azért nem jöttök hozzánk mert megint Budapestre KELL menni (az én családomhoz). Azt hozzáteszem hogy nyilván hozzájuk gyakrabban megyünk mint az én 560 km-re élő szüleimhez. De túlteszem magam rajta, lenyelem a békát. A dilemma: a sógoromék kisfiát pénteken műtik, ezért a sógornőm megkért hogy vigyázzak addig a kislányára mert (sógornőm elmondása szerint) a mama beteg és nem akarja hogy elkapja aztán meg továbbadja a frissen műtött gyereknek. Mondom oké persze, elvállalom, vigyáztam már sokat rá, tudom hogy nem problémás gyerek. Erre ma anyósom felhív hogy hogy képzelem hogy elvállalom, neki semmi baja etc etc. Elmondtam neki hogy a sógornőmmel beszélje ezt meg de meg se hallgatott, csak azt hajtotta hogy én mondjam vissza az utolsó pillanatban... Nyilván nem f
Én is a felvételt akartam javasolni. Férjed pedig ne papával beszéljen hanem egyenesen a mamával, szerintem, már ha lehet vele beszélni...
Valami családterápia vagy nem tudom mi nem ártana nekik :-(
Itt van már nálunk a kicsi lány, sógorom elhozta tegnap. 😊
Egyenlőre anyósom engem és a sógornőmet bojkottal, de most ez legyen a legkevesebb ha már ilyen gyerekes....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!