Jól tettem hogy nem mondtam vissza?

Bocsánat hogyha hosszú lesz, de nem tudom felvázolni kellőképp a helyzetemet nélkül.

A férjem családjáról van szó (németek, ha ez számít). Hárman vannak testvérek, a férjem a legidősebb, az első gyerek. Az édesanyja kiskora óta kivételezik vele, a testvérei kárára. Ennek az lett az eredménye hogy a középső sógorom utálja a férjemet mint szrt. Engem sem szeret anyósom, megpróbált fúrni is mert 'betolakodó' vagyok, de a férjem leállította. Azóta csak ilyen passzív-agresszív, pl. "Azért nem jöttök hozzánk mert megint Budapestre KELL menni (az én családomhoz). Azt hozzáteszem hogy nyilván hozzájuk gyakrabban megyünk mint az én 560 km-re élő szüleimhez. De túlteszem magam rajta, lenyelem a békát. A dilemma: a sógoromék kisfiát pénteken műtik, ezért a sógornőm megkért hogy vigyázzak addig a kislányára mert (sógornőm elmondása szerint) a mama beteg és nem akarja hogy elkapja aztán meg továbbadja a frissen műtött gyereknek. Mondom oké persze, elvállalom, vigyáztam már sokat rá, tudom hogy nem problémás gyerek. Erre ma anyósom felhív hogy hogy képzelem hogy elvállalom, neki semmi baja etc etc. Elmondtam neki hogy a sógornőmmel beszélje ezt meg de meg se hallgatott, csak azt hajtotta hogy én mondjam vissza az utolsó pillanatban... Nyilván nem f