Szerintetek bunkó vagyok, ha ebben az esetben nem vagyok kíváncsi anyósra?

Szóval... Anyósom egy özvegyasszony baromi rossz természettel. Egyébként egy vállalkozást vezet és ezáltal felsőbbrendűnek hiszi magát mindenkinél. A városban, ahol élünk és él ő is, szinte kivétel nélkül mindenki ruhelli. Sajnos nem tudok rá jót mondani, mert olyan szinten rosszindulatú, hogy annak képes örülni, ha valakit valami baj ér, beteg lesz, vagy valami kár keletkezik az illető házába, ilyenkor valósággal fel van dobodva, hogy "na ez is meg az is hogy járt, meg is érdemelte" felkiáltással.

Nekem is volt vele konfliktusom, ugyanis alapból nem tetszettem neki (ahogy a fiai többi barátnői sem), aztán mikor bejelentettuk az eljegyzést, vége volt a világnak! Valószínűleg egyébként az ellenszenvet nála az is kivalthatja, hogy az én szüleim nem tehetősek, ő pedig úriasszonynak hiszi magát, aki nem alacsonyodik le senkihez. Az esküvőn is a templomban három sorral odébb ült le az én rokonaimtol.

Sajnos a férjemmel nem akar osszejonni a baba és az anyós a fejemhez vágta, hogy hagyjam, hadd keressen a fia olyan nőt, aki (idézem) nem olyan selejtes mint én, hogy még egy gyereket se tud szülni. Meg, hogy én biztos ezer éve tudom, hogy nem lehet gyerekem, de ezt titkoltam a férjem elől, hogy nehogy emiatt ne vegyen el.

Na de a kérdésem lényege igazából annyi lenne, hogy karácsonykor egyik nap az én szüleimhez megyünk ebédre, másik nap meg anyóshoz. Viszont nekem ezek után semmi kedvem leulni vele egy asztalhoz, mintha minden rendben lenne. Mondtam is a férjemnek, hogy ő menjen nyugodtan, az ő rokonsága, én nem tiltom, miért is tenném, de én nem vagyok hajlandó elmenni ezek után. A férjem persze engem támogat és fontolgatja, hogy ő sem megy, de én noszogatom azért, mert hát akármilyen is, mégiscsak az anyja.

Ti mit gondoltok erről az egészről? Érdekelne a véleményetek!