Ti véget vetnétek egy kapcsolatnak csak azért, mert képtelenek vagytok megszeretni a másik családját?

5 éve vagyunk együtt a párommal, 4 éve együtt is élünk. Mikor megismerkedtünk nem volt felhőtlen a kapcsolata a családjával, főleg az anyjával, ezért ritkán látogattuk őket, ritkán is beszéltek, nem éreztem én sem igényt arra, hogy megismerjem vagy megszeressem őket igazán. (Többszáz kilométerre élnek.)

A rossz kapcsolat odáig fajult, hogy tavaly karácsonykor nagyon csúnyán összevesztek (röviden: anyósjelölt a távollétemben letagadta a létezésemet a tágabb családnak, akik személyesen nem ismernek és azt mondta mindenkinek, hogy a párom egyedülálló, ezen a párom érthetően kiborult). Több hónapnyi terápia, nagy beszélgetések és szembesítések árán ma már szent a béke, tőlem is bocsánatot kért anyós. A jobb kapcsolatuk miatt sűrűbben jönnek látogatni, sűrűbben beszélnek és tőlünk is elvárás h többször menjünk. A sűrűbb találkozások miatt rájöttem, hogy teljesen különbözőek vagyunk a családjával, más az értékrendünk (ők bulizós-piázósak, én inkább otthonülős, családcentrikusabb, csendesebb típus vagyok), a gondolkodásmódunk, más dolgok érdekelnek. Szerintetek, ha amúgy jól megvagyunk ez lehet akadálya a kapcsolatban? Tudom, hogy nem muszáj szeretni őket, de úgy érzem nem tudom elképzelni h saját rokonaimként tekintsek rájuk.