Ti véget vetnétek egy kapcsolatnak csak azért, mert képtelenek vagytok megszeretni a másik családját?

Ha a párom ezt fejtegetné, tudnám hogy nem szeret teljes szívéből, mert ha én TÉNYLEG szeretek valakit, bármit megtennék érte, és nem érdekelne kik vannak körülötte. Érte vagyok, és nem másért... ha jön vele rossz, akkor azt is elfogadom.

Szerintem önző vagy.

23/F

23

1. A párod családját NEM KELL saját rokonnak tekinteni, mert NEM AZ!

2. Ha az anyósék megpróbálnak emberi hangnemben beszélni veled, akkor néha el tudod viselni, mint ismerösöket.

3. Emiatt szakítani csak akkor elfogadható, ha a pároddal is komolyabb problémák vannak.

Én nem látok itt túl nagy problémát, azt írod, megbeszéltétek, sikerült rendezni a viszonyt, bocsánatot is kértek tőled, a párod kiállt melletted, és szerencsére jó messze is élnek.

Ha el is hagynád a párod emiatt, mi a garancia arra, hogy a következőnek normálisabb lesz a családja? Nézd meg a gyakorit, mennyi kérdés születik a rossz viszony miatt.

Ha szereted a párodat és jó a kapcsolatod, akkor ezért eszedbe ne jusson otthagyni. Mondjuk, engem elgondolkodtatott kicsit, hogy tényleg szereted-e őt, ha ezért elhagynád.

Nálunk is ez volt. Csak az én párom szülei elváltak. Anyja is apja is önző volt, sok mindenben bantották a saját lányukat. A feleségem pedig mindezek ellenére megpróbált mindenbe megfelelni nekik, komplexusokkal küzdött, mindenhol azt mondta, amit épp itt hallani akarnak. Kettőssé vált a személyisége. És sajnos nem lehetett vele erről beszélni, mert tagadásba menekült. Ez pedig eltávolodást, elhidegülést eredményezett közöttünk. Jöttek a hullámvőlgyek, a párterápia, a harmadik felek... szóval volt minden...

Bajok ide vagy oda végül nem tudtunk egymás nélkül élni és összeházasodtunk. A megoldást nálunk az öszinte beszélgetések jelentették, amit sajnos itthon nem tudtunk megoldani, így pszichológusokkal sikerült, párterápia keretében. Mindig is azt hittük, hogy őszinte a viszonyunk, de közben nem volt teljesen az, mert a szőnyeg alá lett söpörve sokminden. Végül mára már jól vagyunk.

Na de összegezve: el nem hagynám, de nayon nagy probléma, akárki akármit is mond. Ugyanis sok szenvedést okoztak a párodnak és ezért benned érthető az ellenszenv, te sosem fogsz bennük bízni. Ezt kell finoman tapintatosan megbeszéljétek a pároddal, és helyén kezelni az ügyet. Ő ne várja el tőled, hogy szeresd őket, te meg kibírod azt a pár alkalmat. Őszinte beszélgetéseket javaslok, de vigyázz: ne vádaskodj, ne tegyél szemrehányást és akkor talán nem juttok olyan mélyre, mint mi.

U.I.: az anyósomék egyébként igazi tuskók... csak a külsőségek számítanak... :D