Meg lehet bocsáltani vagy elfelejteni anyósom szemètségeit?

Anyósom egy mindenbe beleokoskodós, irányító, háztartásbeli asszony. Aki az életünk minden egyes részébe beleszól irányítaná ha én meg párom hagyná. De ezt a részét még lenyelném ha csak ilyen lenne. A sztori: Fél éves a kisfiúnk, és vele kapcsolatosan követett el egy nagy hibát ha lehet ezt annak nevezni.

Párommal 5 éve vagyunk együtt, 1 éve együtt is éltünk mikor eldöntöttük babát szeretnénk. Sikerült és nagy örömmel újságoltuk nekik. Anyós a szemével megölt volna felállt kiment majd visszajött és kioktatva előadta hogy nem gondolta volna ezt rólam, meg hogy mit képzelünk hogy tehettem ezt. Kb azt nem mondta hogy vetessem el. Párommal értetlenül álltunk mivel mindenki más örült. Hónapokkal később (mert hetekig duzzogott nem beszéltünk) megenyhült majd utóbb már várta. Amióta megvan a fiúnk féltèkeny anyumra ha vele van a pici, állandóan veszi neki a dolgokat és úgy tesz mintha ő lenne a mama drága unokája. De nekem valahogy ilyenkor mindig az ugrik be hogy beszélt mikor elmondtuk hogy várandós vagyok. Plusz minden alkalommal mikor jön beszól vmit. Gyereknevelést illetően meg minden szavamra rákontráz vagy direkt az ellentetjét bizonygatja annak amit mondtam mintha direkt csinálná..

Utálom neki még odaadni is a gyereket, nem esik jól. De mindig nyavalyog hogy ő is vigyázna rá.. de mivel szoptatok és nem akarok cumisüvegből adni neki így ő még nem volt esélye hogy vigyázzon rá. De nem is akarnám. Szerintetek ezen a rossz érzésen túl lehet lépni? Vagy örökre bennem lesz? Nagyon sokszor megbánt amit párom is lát és szól is az anyjának finoman. Volt valaki hasonló helyzetben?

Előre is köszi a válaszokat! 29N