Ha anyósom a gyerek felügyeletért bizonyos dolgokat kér “cserébe”, érdemes erőltetni?
Nem szeretem az anyós-meny gyűlölködést, követni sem akarom a trendet. Anyósom üzletasszony (volt), erős akaratú, határozott ember, én sem vagyok egy kenyérre kenhető típus.
Mégis igyekeztünk egymást tiszteletben tartani, meg ha sok mindenben másképp is láttunk.
Férjem ugyan mesélt pár dolgot a múltjából, amit nemigen tudott teljes mértékben megemészteni, de ezekkel én már nemigen szembesültem.
Idáig. Egy ideje kezdenek bizonyos dolgok zavarni. Például anyósom rengeteg (nagyon sokat képzeljeteknide) pénzt örökölt, ebből sem ennyit nem ad a fiának, akivel csomó dolgot inteztet (pl.kertrendezes), amivel pár tízezreket spórol. Ez nyilván kettejük dolga egy bizonyos határon belül, meg ha nagyon bosszant is.
Nekünk nincs autónk, de az oveket vagy nem adja ide vagy hatalmas cirkuszt rendez, holott neki nincs is jogosítványa. Ugyanakkor viszonylag gyakran volt nála a kislanyunk ott alvosra is, bár időnként kiesett pár hónap.
Nekünk/nekem nagyon jól jön(ne) ez, de most elkezdte, hogy csak akkor vihetjük oda, ha a férjem elviszi mindenféle ügyeket intézni - erre használható az autójuk, és azt mondogatja, hogy apósom már beszamithatatlan, ezért nem tud biztonsággal vezetni - meg vásárolgatni.
Ezeket az ügyeket ő is elintezhetne akar BKV-val, tényleg semmi dolga.
Nyilván jó ha kicsit tudunk a gyerek nélkül
Lenni, de megalázónak érzem a feltételeket meg mintha a gyerek alku tárgya lenne, és ettől kicsit szomorú vagyok.
Ma első felindulásomban azt mondtam, mikor a cserébe elvégzendő feladatok listáját meghallgattam, hogy ne is menjen a gyerek.
Végül menni fog, de keserű a szám ize.
Mit gondoltok? Ha a férjemnek nem gond, hagyjam rájuk? Normális válaszoknak örülnék.
Attól még , hogy neki hirtelen sok pénz állt a házhoz, miért lenne automatikus, hogy szórja mindenfelé, olyasmire , amit eddig a fia megcsinált neki? Ti szívességet kértek tőle, ő meg tőletek. Nem így normális?
Vagy neki egyoldalúan kellene nektek rendelkezésre állnia? Azt természetes, hogy a nagyi bármikor és bármennyit unokázik, de az nem , hogy a fiú segít a szüleinek? Ja, persze, neki van pénze, oldja meg külsős segítséggel...Fura vagy!
Na emiatt tart a vilag ott ahol tart. Jesszus micsoda válaszok! Veletek eleg mostohául banhattak és nyilvan egy cipő megvétele is gondot okozhatott, DE nem mindenki ilyen.
Nalunk visszamenőleg az ük-ük nagyszülőkig mindig mindenki segitett a gyerekének, lehet hogy csak kicsivel de amennyivel tudott és azt mindenki értékelte.
Én anyaként ha csak par millióm van már nem is gondolkoznék azon hogy veszek a gyerekemnek és az unokamnak kocsit. Nem azért, hogy megvásaroljam a szeretetüket hanem mert tudom hogy nekik gyerekkel könnyebb. És ha 90 millám van akkor nem a fiamat ugráltatom kertészkedni hogy magamnak spóroljak 40-50e Ft-ot, ráadásul azt az időt nem tudja a saját családjával tölteni. Szóval én abszolút értem a kérdezőt, és bizony többet nem is élnék a felkínált "üzletszerű" gyerekfelügyeleti lehetőséggel. Hogy miért? Mert nem igazán érzem őszintének.
Hiába, na, csak oda lyukadunk ki, hogy a nagyinak kocsit kéne venni, meg pénzelni a fiatalokat.
Mondom én, hogy az itt a gond, hogy a mama nem ad pénzt!
Tehát, az anyóstól szívességet kérnek, gyakran, teljesíti, az ok.
Az anyós kér szívességet, az nem ok.
Különbség? Örökölt 90 milliót a mama és azt pontosan ide ki kellett írni, nem csak annyit, hogy nincsenek anyagi gondjai, tehát nem szorul rá.
Mindezt azért, mert a kérdezőnek "nem tetszik", hogy szívességért cserébe szívességet kérnek, mert? Mert az anyós örökölt 90 millát.
Egyfelé gondolkodunk 65-ös!
Nagyon kilóg itt a lóláb, hogy mi is az igazi "baj".
Szerintem nem én lukadtam ki oda, hogy adjon pénzt meg kocsit a mama, de mindegy, szórakoztató vagy 76%-os.
Igen, ő akarja, hogy menjen a gyerek, ki van bukva, hogy külföldre megyünk, konkrétan közölte, hogy nem megyünk sehova.
Nem álltunk mindig ilyen rosszul anyagilag, csak az utóbbi időben, ezért a férjem “maszekolni” kezdett.
Semmi gond a segítéssel, eddig is tettük, ami zavar, hogy a gyerekért cserébe. Mindenáron pedig nem ragaszkodom ehhez a “szivesseghez” a részéről, sőt én le is fújtam volna, csak a férjem nem akarta.
"Egy ideje kezdenek bizonyos dolgok zavarni. Például anyósom rengeteg (nagyon sokat képzeljeteknide) pénzt örökölt, ebből sem ennyit nem ad a fiának, akivel csomó dolgot inteztet (pl.kertrendezes), amivel pár tízezreket spórol. Ez nyilván kettejük dolga egy bizonyos határon belül, meg ha nagyon bosszant is.
Nekünk nincs autónk, de az oveket vagy nem adja ide vagy hatalmas cirkuszt rendez, holott neki nincs is jogosítványa."
Most őszintén, ebből mi jön le?
Nem az, hogy kellene a pénze meg a kocsija?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!