Ti hogyan ráztátok le, amikor unokát akartak?

2 jó szövegem van.

Egyik, hogy adjon házat, ahol fel lehet nevelni a gyereket, mert nekem 15 munka után nincs annyim, hogy ellássak egy családot hitel törlesztéssekkel. Ez nagyon gyors csöndet szokott eredményezni.

A másik nagyon durva, ezt általában sértődés követi: apu, attól, ha megerőszakolsz, nem lesz unokád, legfeljebb egy céllatársad

Hány évesek vagytok? Nem érzed egészen biztosnak a kapcsolatot?

Össze vagytok házasodva (eljegyzés volt-e már) vagy csak simán együtt éltek? Mennyi ideje?

4-es válasz telitalálat. Csak egyszer kell elmondani, többet tuti nem kérdeznek semmit.

Egyébként nem értelek, felnőttesdit játszotok, de nem tudtok egy kérdésre őszintén, egyenesen válaszolni.

Férjem, amikor unokával nyúzta az anyósom, gyorsan rövidre zárta a témát: "Anyu, nekem nem gyerekem van, hanem életem!"

Ebben több volt az odacsípés, mint a valóság, utalt az anyja felelőtlen gyerekvállalásaira. Mert egyrészt nem törődött a nevelésükkel annyit, amennyit kellett volna, másrészt kiüresedett az élete, amikor kirepültek.

Nem szeretnénk erről beszélni, majd ha itt az ideje, szólunk. És nem illik ilyet kérdezni, mert nem tudható, hogy mibe tenyerel bele az ember ...

És ha kötik az ebet a karóhoz, akkor csókolom, mi megyünk haza. A 3. ilyen alkalom után nem mondanak semmit.

Mi egész egyszerűen nem válaszolunk erre. Rájuk mosolygunk szépen, aztán ülünk csendben, várjuk hogy valami értelmes témát hozzanak fel, vagy ha nekik nem sikerül, akkor mi tesszük. Vagyis hát régen ezt csináltuk, szerencsére már nem nagyon kérdezgetik.

A páromon és rajtam kívül senkinek nincs köze ahhoz, hogy lesz-e gyerekünk vagy sem, miért igen vagy miért nem, és ha igen, akkor mikor. Ha valaki bele akar szólni, azt válaszra se méltatom.

a 2es otletein nagyoN rohogok XDDDDD

Azt mondjatok ami az igazsag, mellebeszelessel magatokkal csesztek ki