Turkàlós anyóssal mit lehet kezdeni?

Mondjuk hogy önként csak úgy belenyúl az elég gáz de mondjuk ha anyósod megkérdezi hogy van e mosni való holmid az aranyos ha kimossa amíg ti elvagytok valahol.

Szerintem is inkább csak ellenőrzi a nedves bugyijaid, fúj de gáz.

Tartsd külön az ilyen dolgokat tőle. Én például elzártam az autó csomagtartójába, sőt egyenesen onnan cuccolok ha anyósnál vagyok mert nem kell kíváncsiskodjon.

Sajátos "bosszú", amiért már nem a szoknya szélén üldögél mama kicsi fia.

Merthogy ennek --ha nem tudnád-- te és csak te vagy az oka, behálóztad, elraboltad tőle a fiát. Elvégre mennyivel nehezebb azt elfogadni, hogy a gyerek felnő, feleséget választ, kísérletet tesz arra, hogy önállósodjon, családot alapítson, gyermeke és önálló, boldog élete legyen.

Anyós bebiztosítja magát, hogy após a fejére ne olvashassa, hogy édesanyja aknamunkája nélkül is tönkrement volna a hímivarú utód élete, akkor se adhasson az após igazat neked, elmondva élete párjának, az anyósok gyöngyének, hogy " te, az édes anyja nevelted úgy a fiad, hogy később életképtelen, eleve vesztésre ítélt ember legyen! "

Tehát marad az a képlet, hogy el kell fogadnod: ha jól sikerül a fia élete, akkor azt csak az anyjának köszönheti, ha nem, akkor az csak miattad alakulhatott így.

A párodnak pedig --rossz esetben-- fel sem tűnik majd, hogy esetleg vannak az életben döntések, amiért immár ő lesz felelős, nem az anyja, és neki is tenni kéne , a saját tetteit neki kell vállalni. Némelyik anyós addig mantrázza, hogy melletted rosszabb sorsa lesz az utódjának, mint amilyet az érdemel, míg igaza nem lesz. Különböző praktikák, ellentétek szítása árán sokan elérik, hogy tényleg az érezze a párod is, hogy menne is , maradna is, mindkettőtöknek kedvére tenne, csakhogy szétszakadni meg nem tud.

Anyós most edz téged arra, hogy önbizalmadat veszítsd, elhidd, hogy senki vagy, érezd, hogy ő mindent jobban csinál, mint az ő "elrabolt" fiának a párja. Tudd, hogy szrt érsz, "méltatlan, rangon aluli senki vagy", hiszen az ő fia jobbat, szebbet érdemel.

Ennek a folyamatnak az eldurvulását kell csírájában elfolytani.

Beszélj a pároddal, hogy hasson az anyjára, hátha tőle elfogadja, hogy vissza kéne venni, míg nem késő. Magyarázza el az anyjának, hogy ezzel nem csak téged bánt és aláz, nem csak neked tesz rosszat ilyen erőszakos viselkedéssel, hanem a túlféltett fiának is.

Neked, is, de a férjednek is a sarkára kell állni, megértetni, hol a határ.

Inkább most legyen egy apróbb összetűzés, mint később vagy késhegyre menő veszekedések, vagy a dilemma a párod számára, hogy vagy téged választ, vagy az anyját, mivel "a kettő nem fér meg egymás mellett".

És ha ebben a "csatából" győztesen kerülsz/kerültök ki, kétséged ne legyen afelöl, hogy ha nem látja a kellő határozottságodat, akkor talál egyéb okot, ahol a magánszférád sérülhessen, háborút szíthasson, ha hagyod/hagyjátok.

Újra és újra meg kell mutatnod/mutatnotok, hogy "itt az eddig és ne tovább!"

Ne sértődj meg, ne veszekedj: az csak az anyóst igazolja!

Viszont legyél határozottabb, figyelj, okulj a magad kárán.

Ti, két felnőtt ember, úgy cseszitek el az életeteket, ahogy jólesik.

Általános képlet viszont az, hogy MINDIG A GYEREK AZ IGAZI ÁLDOZAT.

Neked viszont ne legyen mindegy, hogy ez a "gyerek" mama kicsi fia, egy teszetosza álomkóros, akinek se önálló véleménye, se érdekérvényesítő képessége.

Vagy a ti gyereketek...akinek ugyanolyan rossz anyja vagy, mint amennyire méltatlan voltál arra, hogy elnyerd mama kicsi fiának kezét és gyermeket szülj neki.

Tapintatosan, de időben értesd meg vele, hogy egy bizonyos határvonal akkor is létezni fog, ha az neki nagyon nem tetszik.

Ami pedig nagyon fontos: minden egyes konfliktus, dilemma esetén A PÁROD IS ismerje a sztorit, tudjon ő is arról, te mit miért tettél az "anyja akarata ellen".

Ha meghúzod magad a sarokban, a férjed akkor sem marad majd "hiteles infó, vélemény" nélkül. De annak a te álláspontodhoz semmi köze nem lesz: nem úgy lesz tálalva.

Lehet, baromira utálja eleinte a párod, ha határozott, pártatlan állásfoglalást kérsz tőle, hogy ő

1.) MIT GONDOL (egyáltalán, merészel-e gondolni valamit)az esetről, illetve

2.) MIT TENNE (egyáltalán: elég bátor lenne-e tenni valamit) a helyedben,

ha választás előtt állna

Ha pedig az utóbbi két kérdésre a reakció sokszor ellentétet mutat,

tudd, hogy tényleg jobb résen lenni, időszerű elgondolkodnod.

Aki nem elég tökös kiállni magáért és a szeretteiért, az húzza be a farkát akkor is,

ha a gyerekeiről, a családjáról van szó. Mert mindig a gyerek az áldozat.

Időben derüljön ki, mennyire életképes a párod, mert magáért is,

a családjáért is ki kell állnia. Senkinek nem jó, ha hétvégi apuka válik belőle.

Tipp : mutasd meg a párodnak az itt kapott válaszokat. :)

Nekünk nem árt meg, ha nem ért egyet "velünk" : váljon egészségére!

De itt láthatja, hogy létezik az édesanyjáétól eltérő álláspont, válaszokat is talál a miértekre. Most derüljenek ki a durva ellentmondások, ha valóban vannak/lesznek köztetek ilyenek. Te pedig figyelj , ne az legyen e történet vége, hogy "ne hőzöngj, mert megérdemeltétek egymást, megtalálta a zsák a foltját"

Most még lépéselőnyben vagy. És a jövőtökért nem kevésbé felelős, mint a párod.

Ha ő ezt (ma még) másképp látja, akkor is. Ne a ti gyereketek (mármint anyós unokája) legyen az áldozat, egy a (nagyon-nagyon) sok közül.

Üdvözletem.

Mindenkinek.

Magyarázhatsz. Olyan lusta vagy, nem hogy a fiára nem mosol, de még a bugyidat is az anyósoddal mosatod ki.

Szóval, ha magadra haragítod, erre számíthatsz.